Blog

Biztonság, vagy valami más?

Kilépni a komfortzónából bizony kényelmetlen

Mennyi minden van az életünkben, amit mindíg ugyanúgy csinálunk? Amiről van egy határozott álláspontunk, hogy nekünk így működik, vagy éppen így kellene működnie? Mennyi mindent szorítasz be olyan keretek közé, ahonnan nem vagy hajlandó kimozdulni? Lehetséges-e, hogy a biztonságot a kolátozásokkal azonosítottad, és Te vagy az aki folyamatosan újrateremti a korlátait? Én általában azt veszem észre magamon, ha beindulnak a dolgok, ha kitágul a világ, a lehetőségeim, ha megindul az áramlás, egy picit élvezem, de ahogy a kontroll kezd kicsúszni a kezeim közül, azonnal behúzom vészféket.Nálad milyen biztonsági korlátok vannak, amelyek tulajdonképpen nem is biztonságosak, csak a jól megszabott, megszokott kereteken belül vannak?Nemrégiben volt egy beszélgetésem valakivel, akivel a sok pénz témája került szóba. Tudtátok, hogy a lottónyertesek néhány év alatt teljesen elszegényednek? Na nem a kettes , hármas találatra gondolok. A komfortzóna ekkora tágítása annyira kényelmetlen, hogy a "JÓT" sem tudjuk befogadni, ha nem vagyunk felkészülve rá.Ezek a biztonságnak hívott kolátok, valójában a nagyobb élet lehetőségétől zárnak el bennünket. Igazad, van, ha most arra gondolsz, hogy de nem tudunk nagyot bukni sem. De valójában tudjátok, hogy a bukás, a kudarc nem is létezik! Ezek mind olyan kitalációk, amelyek abból születnek, ha valamilyen elvárásunk van azzal kapcsolatban, hogy a dolgoknak hogyan kellene történnie. És valljuk be, a legkisebb az esély annak, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy azt mi kigondoltuk!Akkor miért ne engednénk, hogy úg történjenek, ahogyan az a legjobb számunkra, és persze mindenki más számára a környezetünkben?Szóval a boldogság, a bőség, a jólét is lehet kényelmetlen... Mert amúgy tényleg az... Amikor lépsz egy szintet... ismeretlen, kényelmetlen, de köteleződj el, tarts ki és lépd meg... és lépd túl, teretmsd túl minden egyes nap!A megoldás az, ha minden egyes nap egy kicsivel növeled a befogadásodat. Mit/ Kit fogadhatsz be az életedbe amit /akit eddig nem voltál hajlandó? Milyen változást vihez ma véghez, ami lehetővé teszi, hogy kilépj a biztonságosnak gondolt korlátozásokból? Milyen korlátozásokat gyártottál magadnak, hogy megvédjenek a saját nagyszerűségedtől? Hajlandó lennél e most mindezt eltörölni, nem teremtetté tenni?

Nem hiszem, hogy bárki is valaha össze tudná foglalni ezeknek a kapcsolatoknak a gyökereit, pedig egyre többen élik ezt napjainkban. A függőség szóról egészen más dolog jut az eszünkbe először, és el sem tudjuk képzelni, hogy a se veled se nélküled kapcsolatokban a kötődni akaró- a kapcsolatot megtartani, fenntartani akaró fél - függőségben szenved. Ez a kapcsolati dinamika, és a megélt érzésekkel, és az azok által kiváltott testi érezetekkel ( a stresszhormonok, az adrenalin, és endorfin termelődés változásával) egy idő után pontosan ugyanolyan függőséget hoz létre a testben, mint a drogosokban a drog, vagy az alkohlistákban az alkohol. Amikor egy se veled se nélküled kapcslaltban folyamatosan megéled az elutasítás- elfogadás libikókáját, az érzéseid, is folyamatosan változnak. Amikor elfogadás van, szárnyalsz, boldog vagy, szeretettenek, helyesnek, jónak, szerethetőnek érzed magad. Amikor a másik elutasít, akkor rossznak, hibásnak. Ezek az érzések folyamatosan változnak, egyre nagyobb s nagyobb amplitúdóval. 

Az érzések testi érzeteket váltanak ki..... hol pillangók repülnek a gyomrodban a nagy újraegymásrataláláskor, hol meg a gödör mélyéről kanalazod össze magad. A folyamatos ok nélküli ( vagy éppen mondvacsinált okokból) történt elutasítások teljesen alássák az önbizalmadat, és az önértékelésedet. Összezavarnak, megzavarják a tisztánlátásodat. Elérsz arra a pontra, hogy tojáshéjakon lépdelsz, nehogy valamivel megbántsd vagy olyat mondj amitől sarkon furdul. Jelzem, teljesen felelsleges, ebben nincs rendszer, nincs valódi ok, nem függ sem attól amit teszel, vagy nem teszel. A másik szimpán csak ilyen. Teljesen összezavarodsz, kifordulsz magadból, olyan dolgokat teszel, amit normális tudatállapotban ( nem az elvonás alatt) soha nem tennél meg. 

A másik félnek pontosan ez a célja ezzel, hogy megtegyél neki mindent, kérdés nélkül, akkor gyere amikor neki jó és akkor pucolj el (szintén) mikor neki jó. Egy ilyen kapcsolat idővel CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ROSSZABB lesz. Nem lesz semmitől sem jobb. A másik nfél nem fog meggyógyulni, csak ka ő akar, és akkor is akár évek terápiás munkájának a kérdése. Te viszont minél tovább maradsz benne, annál nehezebb kilépni. Az elengedése egy ilyen kapcslaltnak pontosan olyan nehéz és hosszú folyamat, mint az alkoholról és a drogról való leszokás. Mivel a hormonrendszerre van hatása a stresszhormonok teremelődése kiváltja az igényt a "drogodra" Sajnos, tényleg olyan fizikai tüneteket, fájdalmakat produkál, mintha elvonón volnál. Nincs mese, túl kell rajta esni, minél hamarabb, mert akkor kisebb az esélye, hogy  tönkreteszi a testedet és a lelkedet. 

Hogy miért választunk ilyen kapcsolatokat? Ha valaki a másik jóváhagyásától, elismerésétől függően tartja jónak és szerethetőnek magát, ,könnyen bele tud esni egy ilyen csapdába. Amikor nincs reális önértékelésünk ( és reális rálátásunk a másik félre sem) akkor elfogadjuk igaznak, valósnak, ha a másik elutasít, eldob mint egy koszos zoknit, átejt, egyszerűen ignorál bennünket, és elkezdjük keresni magunkban a hibát. 

Nos, a mondás is úgy tartja, hogy aki keres az talál, szóval amikor elkezded egy ilyen helyzetben keresni magadban a hibát, garantálom, hogy találni is fogsz. És ilenkor megindul az ördögi kör. Hogy kijavítsd a hibádat, mindent megteszel, eltúrsz és még alább mész saját magadnak, elvégre Te vagy a hibás. Meg kell, hogy NEM VAGY HIBÁS! Ha elkezded végre tisztelni magadat, reálisan értékelni akkor nem fogsz pitizni senkinek semmiért. Akkor az ilyen emberek nem is fognak megtalálni. 

A függőségre való hajlamosságot sajnos hozzuk a családból, otthonról, hiszen bárki akinek volt otthon függő személy a családban. vagy beteg családtag akiről gondoskodni kellett, esetleg túl korán kellett felnőnie, ezeket a jegyeket magán viseli, és kodepedenssé (társfüggővé válik) Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok társ nélkül élni, sokkal inkább azt, hogy az önbecsülésem az önértékelésem, az érzéseim, az, hogy mit gondolok magamról, mit és mikor teszek/ vagy nem teszek a saját életemben, azt függővé teszem attól, hogy mások mit mondanak, gondolnak, éreznek, milyen problémájuk van, éppen most milyen ing van rajtuk.... Ugye nem hangzik jól? Ez a probléma rengeteg embert érint, még ha nem is ilyen szélsőségesen. Az önbecsülés növelésével, a minta felismerésével és tudatosításával már is sok mindent tettél a magad érdekében. 

A megoldás, hogy dolgozz magadon, és ne bántsd magad az ilyen kapcsolatokkal, és az ilyen embereknek törénő megfeleléssel!

Kérés-választás-teremtés

A teremtés egy választással kezdődik. 

Amikor választasz...akkor teremtesz.

A választás teremt...... Amint választasz, az univerzum energiája elkezd támogatni téged.....

...Az univerzum melletted áll, és támogatni akar, szóval amikor felteszel egy kérdést és hozol egy választást, a választás , amit meghoztál, elkezd valósággá aktualizálódni, és azzá is fog. "

Te milyen választást tudsz most meghozni? Választanál e többet, mint eddig?

Sokan nem hisszük el, hogy tbbet is választhatunk bármiből az életünkben, mint amit eddig tapasztaltunk, megszoktunk, elhittünk. Benne vagyunk abban a hazugságban, hogy ha többet választunk, akkor rosszak vagyunk.

Milyen limitációid vannak,ami alapján választasz? Hajlandó lennél ezeket eltörölni, elpusztítani? POD POC

Mit döntöttél el arról, hogy ki az akinél vagy mi az aminel nem lehet/szabad/helyes/ helytelen többet választanod?

Annyit választasz, amennyire értékeled ls tiszteled magadat. Mi kellene ahhoz, hogy tisztában légy a valódi értékességeddel? Vajon mennyivel többet választanál és kérnél is, ha többre értékelnéd magad?

Hajlandó vagy végre értékelni Önmagad? Hajlandó vagy elengedni azokat a kapcsolatokat, helyzeteket az életedben, ahol nem értékelnek?

Amikor választasz valamit és az nem jelenik meg lehet, hogy keveset kértél?

Nézz rá? Ez a választás /kérés passzol hozzám?

Mi lenne, ha a pénz a lehetőségről szólna és nem a problémáról?



A pénz egy olyan dolog, amit arra használsz, hogy megváltoztasd az emberek valóságát. Mekkora pénzösszeget használhatsz, ami megváltoztatná valakinek a valóságát? Minden pillanatban meg kell kérdezned, "Hogyan használhatom a pénzt, amim van, hogy egy más valóságot teremtsek valakinek most?" Hajlandónak kell lenned ránézni erre, mert a pénz célja nem arról szól, hogy még több olyan cuccod legyen, amiről azt gondolod, hogy birtokolnod kell.
Mi történne, ha hajlandó lennél megengedni, hogy az univerzum tudatossága hozzájárulás legyen számodra?
Az univerzum támogat, amikor megkéred, hogy küldje el neked azt, amire szükséged van. Kérned kell, hogy hozzájárulás legyen számodra. Kérted valaha, hogy az univerzum tudatossága hozzájárulás legyen neked? Mindent kérsz, kivéve a tudatosságot, ami minden tekintetben többet tud, mint te, hogy ténylegesen megadja azt, amit kérsz.
Milyen kérdésnek kell lennem, hogy egy más valóságot teremtsek teljes könnyedséggel?
Meg kell nézned, hogy hogyan akarod élni az életed, mert ahogy elkezded megteremteni az élted az univerzum elkezd adni neked."

Gary M. Douglas


Minden csak nézőpont kérdése......

"Ha úgy tekintenél az életedre , mintha egy parti lenne, milyen invitálás lenne az a pénznek?

Nos... lesz nálam egy buli, de nem fogjuk jól érezni magunkat. Nem lesznek finom ételek és italok, nem fogunk csini ruhákat felvenni, és amikor jössz, akkor valószínűleg panaszkodni fogok, hogy nem vagy elég nekem, hogy sohasem maradsz sokáig, és hogy mennyire felkavar, valahányszor csak eszembe jutsz. És amikor elmész, akkor azért is meg foglak ítélni, ahelyett, hogy hálás lennék, hogy egyáltalán itt voltál. Ja, és folyamatosan morgolódni fogok a házad mögött."

Ha egy ilyen meghívást kapnál egy buliba, el akanál menni?"

Simone Milasas: Kerülj ki az adósságból örömmel

Tőled milyen meghívást szokott kapni a pénz?

Ilyet?

Mi is az a befogadás?


"A befogadás az, amit nem tanítanak meg gyerekként senkinek, éppen az ellenkezőjét tanítják generációról generációra. Ne fogadj be! Drága ajándékot ne fogadj el! Dicséretet ne fogadj el, mert biztos hátsó szándék van mögötte! Ne nevess annyit, mert sírás lesz a vége! Ismerősek?
Nem tudjuk, hogyan kell befogadni és amikor az univerzum adni akar valamit, valakin vagy valamin keresztül, vagy akár csak oda teszi eléd a semmiből, zavarba jössz nem tudod mit kezdj vele, ellenállsz, elutasítod vagy áldozattá teszed magad, hogy elfogadhasd!
Hány helyen tetted magad áldozattá, hogy befogadhass - lehetőségeket, munkát, párkapcsolatot, pénzt, szexet, ajándékot stb...
Ránéznél most ezekre és befogadnál mindent, amit valaha elutasítottál anélkül, hogy megítélnéd őket?
Milyen ítéletet használsz, ahhoz, hogy befogadhass? Eltörölnéd ezeket most végleg?
Megnéznéd, hogy mekkora ajándék vagy másoknak és mennyit adhatsz nekik, azzal, ha elfogadod tőlük, amit adnak neked?
Hányszor esett rosszul, mikor elutasították, azt, amit adni akartál másoknak, mikor magadat akartad odaadni ajándékként? Mások ugyanezt érzik, mikor te utasítasz el!
Hajlandó lennél a befogadás és adás lenni egyszerre?
Hajlandó lennél, az az ajándék lenni a világnak, aki te vagy valójában?"

Dr. Dain Heer

Félelem nélkül élni?

"A félelem és a kétely csupán zavaró beültetések. A kétely az, amit azért csinálsz, hogy megállítsd magad. Valójában bármi, ami megállít, az zavaró beültetés. Téged, mint végtelen lényt, hogyan is lehetne megállítani? Nem lehet."

Gary M. Douglas és Dr. Dain Heer
A megzavaráson túl

Végtelen lényként nem lehet megállítani. Mekkora az a tér ahova most a végtelen lényed ki tud terjedni, akkor is ha a tested a lakásodon belül marad? Mennyi mindent érzékelhetsz a világból ha kiterjedsz? Mennyi változásra, lehetőségre lehetsz most éber, ha a végtelen lényedet nem állítod meg a lakásod falainál?

Ebben a helyzetben sajnos nem látunk túl a falainkon. És ez most fizikailag és a nézőpontjaink szempontjából is igaz. Hajlandó lennél e ezeket a nézőpontokat csak egy érdekes nézőponttá tenni? Hajlandó lennél-e az éberségedből működni?
Csak egy kérdés:
Mi más lehetséges?

Önmagadból többet választani


Vajon mit jelenthet az a kifejezés hogy Önmagadból többet választani? Hogy Önmagadért választani?

Te mikor választottad Önmagad bármiben? A legtöbbünknek nem tanítják meg, mit is jelent ez. Hozzászokunk, hogy a választásaink, a cselekedeteink fókuszában mások állnak. Vajon neki mennyire lesz ez jó? Mit fog szólni hozzá?

Észrevetted -e már magadon, hogy mielőtt cselekedsz, mérlegelsz egy sort, hogy a másik vajon hogy fog reagálni, ne sértsd meg, és ezzel nincs is semmi gond egészen addig, míg ebbe beleveszed magadat is.

Önmagamért választani azt jelenti, hogy elsődlegesen magamat, az én igényeimet veszem figyelembe. Egy érett személyiségnél ez sohasem válik önzőséggé, hiszen tudatában van annak, mennyi és mi az a bölcs mértékletesség, önkontroll, és asszertív hozzáállás ami biztosítja mindenki számára a megfelelő határok betartását.

Amikor Önmagadért választasz tiszteletben tartod Önmagadat. A határaidat, az érzéseidet, a szükségleteidet, az erőforrásaidat, az idődet, a testedet.

Figyelembe veszed, hogy Te mit szeretnél, de látod a másik embert is. Tudatában vagy, hogy mi az amit elvárhat Tőled és mi az amit nem. Mi a Te felelősséged az Ő életében és mi az Övé.

Amikor Önmagadért választasz, kérdésben vagy. Felteheted azt a kérdést, hogy Mit teremt ez nekem a jövőben? Mit teremt ez nekem és mindenki másnak a jövőben?

Amikor Önmagadért választasz, nagyobbá válsz. Nem kell összehúzódnod kicsire, nem kell feladnod Önmagad.

Amikor Önmagadért választasz, másokat is arra inspirálsz hogy ezt tegyék.

Amikor Önmagadért választasz igazi ajándék vagy a világ számára.


Elégedettség
ThétaHealing letöltések

Jólétünk kulcsa az elégedettség.

De lehet -e elégedettnek lenni, ha valamit úgy érzünk, hiányzik az életünkből? Ha nincs  meg " minden" mit megálmodtunk, amire vágyunk?

Ebben a helyzetben sokszor megéljük, hogy minden után sóvárgunk ,ami jelenleg nincs, vagy nincs elég pénzünk rá.

Esther és Jerry Hicks a Bőség törvénye című könyvében ezt írja erről a helyzetről:

" -ne mások legyenek a mértékadók számodra azzal kapcsolatban, hogy mennyi pénzednek kellene lennie-vagy mihez kellene kezdened vele- mert ezt egyedül Te tudod pontosan meghatározni. Kerülj összhanga azzal aki valójában vagy, és engedd a tapasztalatodba áramolni mindazt, amit életed segítségével vágyadként határoztál meg."

Ha folytatod az elégedetlenséget akár Önmagaddal, másokkal, a munkkadóddal, a Világgal szemben valójában mindig csak az elégedetlenséget, a hiányt vonzod.

Fogadd el azt az állapotot, ami most van.

Vedd számba mi mindened van. Milyen jó dolgok vannak az életedben MOST. Ebben a pillanatban. Elégedj meg, és tudd, hogy lehet az elégedettség teréből fejlődni és gyarapodni.

Gyakori, hogy az elégtelenség érzése a gyerekkori tapasztalatokból jön. Az én vagyok kevés, elégedetlenek velem érzéből.


Erre hoztam néhány ThétaHealing betöltést:

Ismerem a Teremtő nézőpontját az elégedettségről.

Tudom, milyen érzés, hogy a Teremtő elégedett velem.

Tudom milyen érzés, hogy mások elégedettek velem és é is elégedett vagyok Önmagammal.

Tudom milyen érzés, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel, és mások is elégedettek vele.

Tudom milyen érzés, hogy megbecsülöm Önmagamat mindazért aki vagyok, mindazért amit teszek látrehozok, teremtek és mások is megbecsülnek érte.

Ismerem és tisztában vagyok Önmagam és a munkám valódi értékével a Teremtő szemszögéből.

Tudom, hogy az élegedettség érzése biztonságos.

Tudom, hogyan, mikor, miért vagyok elégedett Önmagammal és lehetek elégedett Önmagammal anélkül,  hogy mások leértékelnének, anélkül, hogy bizonytalanságba, veszélybe sodornám magam, és anélkül, hogy nagyképűvé, önelégültté válnék.

Tudom, hogyan legyek büszke Önmagamra, és hogyan mutassam meg az értékességemet, anélkül hogy mások leértékelnének.

Tudom, milyen érzés, hogy értékességemnél fogva már most , ebben a pillnatban és életem minden pillanatában méltó vagyok a szeretetre és a jólétre.

Tudom milyen érzés, hogy érdemes vagyok a bőség megélésére annak minden aspektusában még ebben az életemben.

Tudom, milyen érzés, hogy lehetséges fejlődni, még jobb dolgokat bevonzani, gyarapodni, lehetséges motiváltnak, koncentráltnak, cselekvőképesnek maradni az elégedettség teréből.

Tudom, hogy ez lehetséges, biztonságos, tudom, hogyan éljem a mindennapi életemet. Megérdemlem, megengedem magamnak és mások is megengedik nekem.

Köszönöm így van, így van, így van




Eleve elrendelés és szabad akarat


Sok-sok tévhit él az emberekben arról, hogy mi az amelyen változtathatunk az életünkben és mi az, amelyik sorsszerű, előre meg van írva.

Mielőtt leszületünk, a lelkünk felvállalja azt az életfeladatot, életcélt amelyet meg szeretne tapasztalni, el szeretne érni. Ez egy fejlődési út, amelyet bejárva a lelkünk "célba" ér. Szabadon eldönthetjük, hogy , ebben az  életünkben valóban végigcsináljuk-e, rajtunk áll a döntés, de ha kiszállunk, újra kezdődik akár több életen keresztül.

Ez egy olyan döntés,ami megváltoztathatatlan.  Ami eleve elrendelt, de amikor úgy érezzük, hogy nehéz, gondoljunk arra, hogy mi magunk választottunk azért, hogy a lelkünk megtanuljon ebből valamit.

Mindenki más feladatot vállal,  és más-más fejlődési utat is kap hozzá, ezért teljesen felesleges összehasonlítgatni magunkat másokkal, elvárni ugyanazt a fejlődési ütemet, vagy ugyanazokat a lépcsőfokokat.

Életünk egyik fő feladata, hogy erényeket sajátítsunk el, ezáltal megemelve a saját, valamint a Föld rezgésszintjét, emelve a tudatosságot.

Fantasztikus dolog, hogy ma már, amikor rengeteg tanítás elérhető, és a tudásszint folyamatosan emelkedik, egy élet alatt több erényt is megszerezhetünk. Általában egy-egy életszakaszban 2-3 erény megszerzésén dolgozunk egyszerre.

Az életcélunk elérésig mindenkinek más-más út vezet.

Vannak állomások, amelyek fontos szerepet töltenek be a fejlődésben, a szükséges erények és képességek megszerzésében.

Ezek az Isteni időzítések. Ezek azok, emelyek abszolút megváltoztathatatlanok. Aminek meg kell történnie, amikor meg kell történnie, meg fog történni. Akivel meg kell történnie, az ott lesz melletted. Nem szabad ellenállni, csak megadni magad. Amennyiben ezen az úton haladsz, és el tudod fogadni, akkor az életed egyensúlyban lesz, harmónikus és boldog.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek problémáid, mert a fejlődés, a tanulás a  megoldandó feladatokon keresztül lehetséges, de sok fájdalomtól és drámától megkímélheted magad ha a problémákra, mint feladatokra,  a fejlődéshez szükséges megtanulandó leckékre tekintesz, és a megoldásra koncentrálsz. Tudom, ez nem jó hír azoknak, akik az élet napos oldalát keresik, és szeretnek elfutni és elbújni a problémák elől.

Emellett is lehetséges, hogy a szabad akaratunk szerint tegyünk dolgokat, amennyiben összehangoljuk ezzel a fejlődési úttal, és nem állunk ellen neki.

Egyszerűnek hangzik, de valójában mégsem ennyire egyszerű ezt megélni. A tudattalanunkban ugyanis számos olyan korlátozó hiedelem él, amely letérít bennünket a lelkünk által választott útról. Ilyenkor jönnek a fájdalmak, drámák, betegségek, krízisek.

A jó hír az, hogy a Théta Healing segít visszatalálni a lelked által választott útra. Nem kell továbbra is a sötétben bolyonganod!

Segít abban, hogy az ego által felállított hiedelmeket korlátokat, a tudattalan félelmeket megtaláljuk, feloldjuk és visszatérjünk arra az ösvényre, amely a lehető legteljesebb és legnagyobb fejlődést hozza az életünkben.

A megbocsátás ereje


Életünk során rengeteg sérelem, fájdalom érhet bennünket. Ennek következtében tudattalanul nagyon sok gyűlöletet hordozunk, hordozhatunk magunkban.  A gyűlölet a testi-lelki megbetegedések leggyakoribb okozója. A gyűlöletprogramok feloldása a Théta Healing technikával akár azonnali fizikai változásokat hozhat a kilens életébe. A gyűlölet valósággal felemészti a test energiáit.

Louise L. Hay szerint az első lehetőséget a megbocsátás gyakorlására a szüleinktől kapjuk. A szülők és gyermekek között kapcsolat tanítás és tanulás is egyben.

A szeretethez hozzátartozik a megbocsátás képessége.

A Théta Healinggel ez az érzés és képesség is tanulható, és az élet részévé tehető.

S hogy miért fontos még, hogy légy készen megbocsátani?

Louise L. Hay Az élet szeret Téged című könyvében nagyon szépen átadja ezt nekünk:

" Amit nem bocsátasz meg a szüleidnek, azt magaddal teszed.

Amit nem bocsátasz meg a szüleidnek, azzal meggyanúsítasz másokat, hogy ők ezt teszik veled.

Amit nem bocsátasz meg a szüleidnek azt teszed másokkal.

Amit nem bocsátasz meg a szüleidnek, a gyerekeid azzal fognak vádolni , hogy azt tetted velük."

Te mit nem tudtál megbcsátani? Tudod egyáltalán hogy milyen sérelmeket cipelsz magaddal? Ezek a sérelmek negatív energiái tudattalanul is visszaköszönnek a családi életedben, párkapcsolatodban.

A Théta Healing egy rendkívül hatásos energiagyógyászati módszer ezeknek a blokoknak a feltárására és feloldására, amely akár azonnali változásokat hoz az életedben.






Negatív gondolataink hatástalanítása

A kudarcainkkal, negatív élethelyzeteinkkel kapcsolatosan mindenkinek kialakul több-kevesebb negatív gondolata. Ilyen például egy rosszul sikerült állásinterjú után, hogy " alkalmatlan vagyok a munkára". Egy párkapcsolati kudarc gyakran váltja ki azt az érzést belőlünk, "hogy nekem már sohasem lesz normális párkapcsolatom"

Ezeket a gondolatainkat nap mint nap újrateremthetjük bármilyen negatív helyzetben, hiszen agyunk ezeket igazságnak fogja fel. Különösen igaz ez konfliktus helyzetben, vagy ha valamilyen bántás ér bennünket.

Ráadásul vannak "rágódó" emberek akik nem tudnak túllépni egyszerűen az őket ért sérelmeken, ezért fokozatosan újrajátszák a velük történteket, sokszor még tovább is szövik az események fonalát.

Az agy pedig ezekben az esetekben folyamatosan a bántásra, az alkalmatlanságra, a negatív érzésekre, fájdalomra kondícionálja magát. Amennyiben igaznak fogadjuk el ezeket a mondatokat, hatalmat adunk nekik, és ezáltal megakadályozzuk hogy tartalmas, elégedett és kiegyensúlyozott életet éljünk.

A rendszeresen visszatérő, romboló gondolatokat megfelelő technikákkal azonban "hatástalanítani" lehet. Biztosan nem fog menni egyik percről a másikra, de kitartó munkával elérhetjük, hogy hatásuk fokozatosan eltűnjön az életünkből, és már ne higgyünk benne.

A negatív gondolatokat ártalmatlaníthatjuk a következő technikák bármelyikével. Fontos, hogy esetleg nem találjuk el elsőre a számunkra megfelelőt, ezért bátran kísérletezzünk tovább.

Ablak bezár: Képzeld el a negatív gondolatot egy számítógép felugró ablakán megjelenni.Kellemetlen, zavaró? Ugye hogy nem szeretnénk tovább olvasni! Egyszerűen kattints a jobb sarokban lévő x-re és zárjdbe!

Rádió-technika: Képzeld el, hogy ezek a felkavaró gondolatok a rádióból szólnak. Egész egyszerűen halkítsd le, majd kapcsold ki, ha nem szeretnéd hallani. Egész nyugodtan át is lehet váltani egy másik csatornára, amelyen pl. kellemes zene szól.

Úszó falevelek:Képzeld el a visszatérő gondolatokat, mint egy-egy úszó falevelet a patak vízén. A patak partján ülsz, és nézed, ahogy a falevelek egyesével elúsznak és eltűnnek a kövek között örökre.

Léggömb technika:Kezdj el gondolatban fújni egy lufit. Az összes felmerülő gondolatot fújd ki magából, töltsd meg velük a léggömböt! Fújd egészen addig, amíg a lufi teljesen meg nem telik a levegővel és szét nem robban!

Ezeknek a gyakorlatoknak a végzése nem azt jelenti, hogy már soha nem lesznek zavaró gondolataink, hanem azt, hogy megtanuljuk kezelni őket,túllépni és feldolgozni a problémáinkat, kudarcainkat.

Jó gyakorlást kívánok!


A női Teremtő Erő

Időnként még mindíg úgy érzem, hogy nehéz dologgal kell szembesülnünk akkor, amikor a női Teremtő Erőt próbáljuk kiterjeszteni és megélni Önmagunkban. Nem szeretném a társadalmi elvárásokra fogni, hiszen miért is ne lehetne saját szabad akaratunkból, a saját vágyainknak, lélekmagunk útmutatásának megfelelően, kreatívan, nőiesen, finoman és gyengéden Teremtenünk?

Miért is ne szabadna, a muszáj és a kell érzésétől megszabadulva, a hiány teréből kilépve a saját utunkon járva, létrehoznunk az anyagi biztonságot, bőséget? Ráadásul úgy, hogy megmaradhatunk finomnak, gyengédnek és mindazokat a nőiségünkből eredő pluszokat - mint az intuíció, az empátia, a gondoskodás képessége, az odaadás - szabadon használhatjuk, és gyarapíthatjuk.

Miért is kellene átadnunk az irányítást, és versenyeznünk a férfias képességekkel?

Miért kellene kényszerpályán élnünk, és mozognunk? Miért ne terjeszthetnénk ki a szárnyainkat?

Az utóbbi időben a Théta Healing önmunkámnak köszönhetően rengeteg önkorlátozó hiedelemre bukkantam magamban. Miközben azon dolgozom hogy sikerüljön megvalósítanom az álmaimat. Egy olyan munkát, amely mellett elég időt lehetek a gyermekeimmel, amelyben a kreativitásomat, a szervezőkészségemet, az ötleteimet használhatom. Amiben a szépérzékemet kiteljesíthetem, számtalan nehézséggel és akadállyal kellett szembesülnöm. Kívülről és belülről is.

A generációs és történelmi minták, valamint az eddigi életem során hallott, látott és belém ivódott minták és hitek alapvetően azt eredményezték, hogy folyamatosan görgették elém a korlátokat.

Rengetegszer hallhatjuk azt, a nők munkába állásáról, hogy a nők kényszerűségből kell hogy dolgozzanak, hiszen a férfiak többsége alacsony kereseténél fogva nem képes eltartani egy családot.

Lehet-e valami alapvetően sikeres, ami kényszer az életünkben?

Továbbgondolva a kényszer mintákat egy nő életében, hányszor kell megalkudni a munkahelyet illetően azért, hogy mellett időben odaérjünk a gyerekért az óvodába, vagy a nyári szünidőben kivehessük a szabadságunkat? Tudok-e ott kiteljesedni, ahol kényszer miatt vagyok?

Kereshetek e annyit amennyit csak akarok, ha ott él bennem az a hitrendszer, hogy a férfinak kell eltartani a családot, és a párom elhagy, vagy férfiasságában sértve érzi magát ha többet teremtek mint Ő?

Mennyire lehetek motivált, ha elvárják, hogy egy egy helyzetben ugyanúgy harcolnom kell, mint egy férfinak?

Miként teljesíthetem ki önmagam akkor a karrieremben, ha alapvetően azt sugallják a generációs minták, hogy egy nő képtelen egyedül megállni a helyét? Képes lehetek-e így egyedül sikert aratni a karrieremben?

Tudunk-e kiállni az igazunk mellett a férfi főnökünkkel szemben, ha nagymamáink mintája alapján nem mondhatunk ellent a férfiaknak és a nőnek mindig engedelmeskednie kell?

Hányszor hallottuk ezt eddigi életünk folyamán? Annyiszor hogy mára már tudattalanul is a saját gondolatunkká vált.

A női karma mindezeken kívül még számos olyan korlátozó hitrendszert tartalmaz amelyek tudattalanul befolyásolják a pályaválasztásunkat, munkahelyeinket, a teljesítményünket, a fizetésünket, önbecsülésünket, önbizalmunkat és a teremtő erőnket.

Hogy mit tehetünk ez ellen? Tudatosan odafigyelve gondolatainkra, szavainkra, és belső munkát végezve felismerhetjük azokat a korlátozó gondolatokat, hiedelmeket, amelyek öntudatlanul is befolyásolják a cselekedeteinket.

Nekem ebben a Théta Healing segített.

A megbánás és a sajnálkozás- két lehúzó energia

A megbánás és a sajnálkozás energiái sajnos nagyon alacsony rezgéssel bírnak, és rendkívül negatív kihatással vannak az egész életünkre. Mindenki találkozott már élete során ezekkel az érzésekkel és sokan vagyunk, akik nem is tudjuk elengedni őket.

Most ezekre kérek betöltéseket.

Mondjatok IGEN-t rájuk és érkeznek.

Gondolkodjatok el rajta, hogy milyen élethelyzetet, eseményt bántatok meg az életetekben és helyettesítsétek be.

Tudom milyen érzés megbánás és sajnálkozás nélkül élni az életem.
Tudom, hogyan éljem a mindennapi életemet a megbánás és a sajnálkozás érzése nélkül.
Tudom, hogyan engedjem el a megbánást és a sajnálkozást az életemből.
Tudom, hogy lehetséges és biztonságos dolog számomra elengedni a megbánást és a sajnálkozást az életemből.

Tudom milyen érzés, hogy az adott helyzetben a tőlem telhető legjobb úton módon cselekedtem, anélkül az érzés nélkül, hogy bánnám vagy sajnálnám amit tettem.

Tudom hogyan éljem a mindennapi életemet anélkül a késztetés nélkül, hogy folyamatosan ezekre a helyzetekre emlékeztetném magam.
Tudom, hogy lehetséges és biztonságos dolog számomra ezen helyzetek és események miatti önostorozás nélkül élni.


Teremtés: vizualizáció, akarat és cselekvés

A vonzás törvényével és annak hatásával mostanra már úton-útfélen mindenki találkozhat. A törvény nagyon egyszerűen működik. Minden, amire fókuszálunk - legyen az jó vagy rossz- megjelenik az életünkben. Szerencsére a jó dolgok kicsit hamarabb, mint a rosszak. Ezért is nagyon fontos tudatos gondolataink fókuszált irányítása, és a tudattalan gondolatok, gondolkodás minták, hiedelmek tudatossá tétele, a negatív programok törlése és cseréje.

Ezen kívül az egyik leghatékonyabb módszer a teremtésre a vizualizáció. Ami nem más, mint a tudatos gondolataink célzott irányítása a vágyainkra, úgy, hogy közben elképzeljük annak megvalósulását, és megtöltjük a szívünkből jövő pozitív érzelmekkel is.

Ennek a folyamatnak rendszeres végzése 30-40 %-os hatékonyságú, azonban a Théta állapotban végzett vizualizáció akár 80-90 % -os hatékonysággal is működhet.

A számok nagyszerűek, és bíztatóak, de hol is van a hiba, ha a várva várt eredmény mégsem jön el?

Nos az első lehetőség, hogy tudattalan félelmeink és hiedelmeink - amelyek esetleg szöges ellentétben állnak vágyaink tárgyával- blokkolják azokat. Hiába áhítozunk a gazdagságra, a bőségre, ha tudattalanul azt gondoljuk, hogy meggazdagodni csak tisztességtelen úton lehet. És ugye mi tisztességesek akarunk maradni.......

A másik probléma, a valódi akarat, szándék hiánya. Bizony bizony a szándék ereje jelentőségteljes. Nem elég vizualizálni, elképzelni, ha valójában egyáltalán nincs szándékunk kilépni a megszokott kényelmünkből és komfortzónánkból ahhoz, hogy megéljük a vágyainkat. Vágyakozhatunk egy új, és jobb munkahely után, ha a régi "kényelme" tökéletesen megfelel. Ha nem áll szándékunkban újat tanulni, ha alapjában véve eszünk ágában sincs reggelente mondjuk húsz perccel korábban kelni egy jobb lehetőség kedvéért.

És itt azonnal be is lép a cselekvés hiánya is a képbe. Mert a "munkánk" eredményeképpen akár azonnal is megérkezhetnek a lehetőségek, de ha egyetlen álláspályázatot sem pályázok meg, ha egyetlen interjúra sem megyek el, mondván "Ehhez én túl öreg vagyok" vagy " Errre én alkalmatlan vagyok", minden maradni fog a régiben.

Ha nem ragadjuk meg a lehetőséget, amelyet az élet felkínál, ne csodálkozzunk azon, ha semmi nem változik.

Az élet nem oldja meg helyettünk a problémáinkat, de felkínálja a lehetségeket. Viszont nekünk kell azokat meglépni.

A recept egyszerű:

Határozd el magad!

Képzeld el, éld bele magad!

Ismerd fel, és ragadd meg az eléd táruló lehetőségeket: egyszóval Cselekedj!

Ha nem boldogulsz, keresd meg a korlátozó hiedelmeket! A Théta Healing konzultáció remek lehetőség arra, hogy az elakadások gyökerét megtaláljuk!

Alakítsd Te az életed és ne csak álmodozz róla!

Női sorsok-női minták-hiedelmek

A patriarchális társadalmi minták hatása a női sorsokra.

Tudattalan hiedelmek a történelem tükrében

Érdekes történelmi tény, hogy az őskorban a nők kevésbé voltak alárendeltek, mint a később korokban. Ebben az időszakban alapvetően a matriarchális társadalom volt a jellemző. Az anyák voltak a központban, irányították és szervezték a közösség életét. Az " Ősanya" imádata és kultusza egészen az i.sz 5-6. sz-ig jellemző volt. A létfenntartás a mindennapokban ugyanolyan szerepet szánt a nőknek, mint a férfiaknak, így az egyenragúsága is jellemzőbb volt.

Az élelemtermelés megindulása lehetővé tette a letelepedést, felfedezték az első mesterségeket, megindult a cserekereskedelem, nagy népességrobbanás következett be. A férfiak dominanciája a termelésben-kereskedelemben egyre nőtt, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaság megjelenése, a termőterületek növelése iránti igény beindította a hódító háborúkat, így a férfiak szerepe folyamatosan nőtt a család fenntartásában. Az állam szervezése is innentől átvándorolt a férfiak kezébe, így a nő fokozatosan - és nagyon hosszú időre- alárendelt szerepbe került.

Bizonyára nagyon sokan megtapasztalták már az életükben a férfiaktól való valamilyen színtű függést ( pl.: apa, férj, főnök, báty)

" A férfiaktól függ az életben maradásom"

" Csak a férfiak által lehet biztonságos életem"

" Nem vagyok képes teremteni / nem lehet,/ nem szabad nekem teremteni"

" Csak a férfiak képesek a család számára teremteni"

"A politika a férfiaknak való/ a férfiak kiváltsága"

"Az üzlet / kereskedelem a férfiak kiváltsága"

Ezeknek a tudattalan hitrendszereknek a hatására nőként képtelenek vagyunk egyedül helytállni az életben, nem tudjuk a sorsunkat irányítani, küzdünk a munkahelyi, pénzügyi kihívásokkal.

A nők élete a patrarchális társadalomban

Az első civilizációkban az írástudó férfiak magukhoz ragadták a hatalmat, és a nő a férfi tulajdona lett. A háborúk folyamán még az első rabszolgák is nők voltak.

Innen is eredhetnek a :

"Szolgálom kell"

" Lehetetlen egyedül döntenem a sorsomról"

" Mások döntenek helyettem/rólam" hitrendszerek

Az ókorban is jellemző volt ez, hiszen a nőkről kezdetben az apjuk, majd a férjük döntött. A nő hivatása a háztartás vezetése, majd a gyerekek nevelése volt.

Talán nem véletlen, hogy sok nő a mai napig nem tud a munkájában kiteljesedni. A házimunka és a gyermeknevelés még ma is sok családban a nő "feladata"

A jellemző hitrendszerek ezek:

" A nőnek nem lehet más elképzelése,/ életcélja, / hivatása/ lehetőége a gyermeknevelésen és a háztartáson kívül"

Bizonyára soka anya tapasztalja, hogy a gyermeke megszületése után befullad a karrierje. Sokan egyáltalán nem találnak a munkát. Olyan családi helyzet alakul ki

(pl.:gyerek/szülő betegsége) ami egyszerűen lehetetlenné teszi a munkába állást. Sokan a gyerekszülés előtti nagyon jó pozícióból egyszerűen a semmi kerülnek.

A "sötét" középkortól a felvilágosodásig

A középkorban sokkal kevesebb nő volt mint férfi. Azt gondoltam, hogy ettől a nő becses érték lett. De sajnos nem. A szegény családokban lánynak születni nem volt "leányálom". Általában 30 évig éltek a nők, és 12 évesen férjhez adták őket. Sorsukról teljes mértékben az apjuk, majd a férjük döntött és bizpny keményen meg kellett szolgálni az ételt.

A lányok annyira értéktelenek voltak, hogy megszületésük után egyszerűen nem gondoskodtak róluk, és hagyták meghalni őket.

Ennek a mintának a hatása ma is érezhető. Magam is tapasztaltam, hogy nagyon sok családban az apa még mindig fiút vár.

Ennek "köszönhetjük" :

"Nőként sanyarú az élet."

"Nőnek lenni szenvedés."

"Kevesebbet érek egy férfinál."

" Nem örülnek nekem."

" Be kell bizonyítanom hogy érek annyit mint egy férfi." programokat.

Az ipari forradalom hatása

Érdekes, hogy a ma futó esélyegyenlőségi programok apropóját az ipari forradalom rakta le.

Az 1800-as években az ipari termelés térhődításának köszönhetően egyre nagyobb igény merült fel a munkaerőre.

A nők tömegesen álltak munkába. Jó munkaerők voltak. Keményen dolgoztak, alkalmazkodtak a sokszor embertelen körülményekhez. A munkaadó önkényesen szabhatta meg a munkaidőt, és ami a hab a tortán.... tették ezt jóval kevesebb bérért mint a férfiak.

Sokan élünk ezekkel a programokkal:

" Kevesebb bért érdemlek mint a férfiak."

"Kevesebbet kaphatok mint a férfiak."

" Csak a férfiaknak vannak jogaik."

Az első nőmozgalmak

Az iparosodást követően az 1900-as években a társadalmilag előkelő osztályhoz tartozást jelentette, ha a nő otthon maradhatott. A feladata részben az volt, hogy a háztartást vezesse, és a gyerekeket nevelje. A feladatköre kibővülhetett a férj ügyeinek intézésével. Itt tehát már az előkelőség és a jómód jelének számított ha a nő otthon maradt.

Bizony...bizony...

" Akkor vagyok előkelő és tiszteletreméltó, ha nem dolgoznom."

" Ha nem dolgozom, az a gazdagság jele."

Elérkezett a XX. század de a nők még ígysem irányíthatták a sorsukat. A nőmozgalmak alapvetően három fő célt fogalmaztak meg:

  1. A nők gazdasági helyzetének (kiszolgáltatottságának) megváltoztatása.
  2. A nők magasabb szintú iskolázottsága.
  3. A nők szavazati joga.

A felszínen, a jogalkotásban, a társadalmi köztudatban ezek a problémák többé-kevésbé megoldódtak ugyan, de az évezredeken keresztül hozott tudattalan minták még akadályozzás a valódi megoldását ezeknek a helyzeteknek.

A történelmi minták jelenléte mellett a családból hozott ú.n. "generációs minták" tovább árnyalják a képet. A nagyanyáink, dédanyáink stb... nőiséggel kapcsolatos megélt egyéni sorsa tudattalanul dolgozik bennünk, és csak azt tapasztaljuk, hogy végeérhetetlenül járunk körbe-körbe az anyaság-nőiség-munka útvesztőjében.

A Théta Healing segítégével a konzultációk során feltárhatóak a bennünk rejlő női-sors mintázatok, és a megfelelő pozitív érzelmek betöltésével ezeke megváltoztathatóak. Ennek eredményeként egyre harmónikusabban tudjuk megélni a család-és munka egyensúlyát, és teljesedhetünk ki nőként minden életterületünkön.

Egy-egy ilyen "munka" nemcsak a saját életünkre van hatással, hiszen minél többen töröljük ezeket a hitrendszereket a kollektiv tudat tisztul és ha ügyesek vagyunk...a gyermekeinknek- unokéinknak-dédunokáinknak már nem kell ezekkel a problémákkal szembesülniük.

Feladat:

Gondolkodjatok el a családotokra jellemző női sorsokról. Hogyan élt a nagymama, dédnagymama? Milyen jellemző mondatokat hallottatok a nők-férfiak feladatáról, szerepeiről, megítélésről gyerekként?

Sokat megtudhattok belőle a tudattalan hitrendszereitekről.

Jó munkát!

Önfejlesztés és párkapcsolat

Avagy mi lesz a párommal, ha Én változom?

Erről a témáról Müller Péter egyik nagyszerű idézete jutott elsőként eszembe

"Szeress, szeressen, a többit majd megoldjátok...!"

Párkapcsolataim során rengetegszer kerültem olyan helyzetbe, hogy a párkapcsolati problémáinkat, vagy a párom problémáját egyedül akartam megoldani. (Vagy kellett megoldanom) Egy egy nehéz párkapcsolati helyzetben hirtelen egyedül találtam magam mind a felelősség vállalásának, mind a megoldás megtalálásának tekintetében.

Amikor egy ilyen alkalommal elkezdtem egy nagyon komoly belső önfejlesztő utat járni, örömmel tapasztaltam, hogy igenis jobban éreztem magam, és a párkapcsolatomban is történtek változások.

Rá is kaptam hamar az "ízére" , és minden problémánál alaposan ásni kezdtem, körüljártam ezerszer, s ha nem sikerült újra és újra nekifutottam a megoldásának.

Mivel elég kitartó és állhatatos vagyok a kisebb eredmények szép lassan jöttek is, de valahogy egyre fáradtabb is lettem.

Idővel fárasztóvá vált az önmunka, ami akkorra már egy sajátságos egyszemélyes "vállalkozássá" nőtte ki magát, és végeérhetetlennek látszó munkát adott.

Be kell hogy valljam, valahogy nem vettem észre...hogy bár sokat fejlődtem, a párkapcsolatom nem lépett előre. A párom viszont élvezte a passzív játékos szerepét. hiszen minden probléma békésen -az Ő bármiféle közreműködése nélkül- elsimult.

Rájöttem, hogy az önfejlesztés egyik csapdájába estem, nevezetesen abba, hogy akkor amikor dolgozom magamon azzal az elvárással teszem, hogy így -vagy úgy de majd a párom változni fog!

Amíg én dolgozom, ő passzívan élvezi az eredményt, és nagyon ügyesen rászokattam arra, hogy ne is tegyen bele semmit!

A fenti idézetet azért érzem ide illőnek, mert világosan megmutatja, hogy a két ember közti szeretet, összetartozás érzése az, amelyik közös, együttműködő munkára sarkallhat.

Megoldjátok! Igen, de a lényeg az hogy EGYÜTT!

A felismeréssel szinte egyidőben érkeztek kliensek azzal a céllal, hogy szeretnének fejlődni, hátha majd a hűtlen, vagy éppen szenvedélybeteg párjuk ettől megváltozik.

A szeretet, az összetartozás és a reménytelenség arra sarkallta Őket, hogy megdolgozzanak a párjuk helyett (is).

Az ilyen önmunka rendszerint csalódás.

Ha elindulunk az Önfejlesztés útján tegyük azt saját magunkért. Soha ne legyenek elvárásaink azzal szemben, hogy a párunk majd hogyan reagáljon erre.

Csak a mi érzéseinket, hitrendszereinket, reakcióinkat tudjuk megváltoztatni és csak ezért tudunk felelősséget vállalni.

A szeretet nem azt jelenti, hogy felvállalom és átvállalom a párom érzéseiért, hiedelmeiért és programjaiért a felelősséget.

Nagyon sokszor a szeretet arra készteti a másik felet, hogy ténylegesen változzon, és általa a kapcsolat is jobb lesz. De ez nem törvényszerű, és nem irányítható.

A szabad akarat befolyásolhatatlan. Ha ezt tiszteletben tartjuk, elfogadjuk hogy a másik nem akar változni, változtatni és ennek tükrében hozunk meg döntéseket.

És ez is siker, hiszen a saját változásaink mindenképpen áldásos formában köszönnek vissza az életünkben.

Ne feledjük, hogy csak Önmagunkat tudjuk megváltoztatni, és csak ez vezéreljen bennünket!

Mindenkinek hatékony és örömteli Önmunkát kívánok!

A se veled, se nélküled kapcsolatok függősége 

Nem hiszem, hogy bárki is valaha össze tudná foglalni ezeknek a kapcsolatoknak a gyökereit, pedig egyre többen élik ezt napjainkban. A függőség szóról egészen más dolog jut az eszünkbe először, és el sem tudjuk képzelni, hogy a se veled se nélküled kapcsolatokban a kötődni akaró- a kapcsolatot megtartani, fenntartani akaró fél - függőségben szenved. Ez a kapcsolati dinamika, és a megélt érzésekkel, és az azok által kiváltott testi érezetekkel ( a stresszhormonok, az adrenalin, és endorfin termelődés változásával) egy idő után pontosan ugyanolyan függőséget hoz létre a testben, mint a drogosokban a drog, vagy az alkohlistákban az alkohol. Amikor egy se veled se nélküled kapcslaltban folyamatosan megéled az elutasítás- elfogadás libikókáját, az érzéseid, is folyamatosan változnak. Amikor elfogadás van, szárnyalsz, boldog vagy, szeretettenek, helyesnek, jónak, szerethetőnek érzed magad. Amikor a másik elutasít, akkor rossznak, hibásnak. Ezek az érzések folyamatosan változnak, egyre nagyobb s nagyobb amplitúdóval.

Az érzések testi érzeteket váltanak ki..... hol pillangók repülnek a gyomrodban a nagy újraegymásrataláláskor, hol meg a gödör mélyéről kanalazod össze magad. A folyamatos ok nélküli ( vagy éppen mondvacsinált okokból) történt elutasítások teljesen alássák az önbizalmadat, és az önértékelésedet. Összezavarnak, megzavarják a tisztánlátásodat. Elérsz arra a pontra, hogy tojáshéjakon lépdelsz, nehogy valamivel megbántsd vagy olyat mondj amitől sarkon furdul. Jelzem, teljesen felelsleges, ebben nincs rendszer, nincs valódi ok, nem függ sem attól amit teszel, vagy nem teszel. A másik szimpán csak ilyen. Teljesen összezavarodsz, kifordulsz magadból, olyan dolgokat teszel, amit normális tudatállapotban ( nem az elvonás alatt) soha nem tennél meg.

A másik félnek pontosan ez a célja ezzel, hogy megtegyél neki mindent, kérdés nélkül, akkor gyere amikor neki jó és akkor pucolj el (szintén) mikor neki jó. Egy ilyen kapcsolat idővel CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ROSSZABB lesz. Nem lesz semmitől sem jobb. A másik nfél nem fog meggyógyulni, csak ka ő akar, és akkor is akár évek terápiás munkájának a kérdése. Te viszont minél tovább maradsz benne, annál nehezebb kilépni. Az elengedése egy ilyen kapcslaltnak pontosan olyan nehéz és hosszú folyamat, mint az alkoholról és a drogról való leszokás. Mivel a hormonrendszerre van hatása a stresszhormonok teremelődése kiváltja az igényt a "drogodra" Sajnos, tényleg olyan fizikai tüneteket, fájdalmakat produkál, mintha elvonón volnál. Nincs mese, túl kell rajta esni, minél hamarabb, mert akkor kisebb az esélye, hogy tönkreteszi a testedet és a lelkedet.

Hogy miért választunk ilyen kapcsolatokat? Ha valaki a másik jóváhagyásától, elismerésétől függően tartja jónak és szerethetőnek magát, ,könnyen bele tud esni egy ilyen csapdába. Amikor nincs reális önértékelésünk ( és reális rálátásunk a másik félre sem) akkor elfogadjuk igaznak, valósnak, ha a másik elutasít, eldob mint egy koszos zoknit, átejt, egyszerűen ignorál bennünket, és elkezdjük keresni magunkban a hibát.

Nos, a mondás is úgy tartja, hogy aki keres az talál, szóval amikor elkezded egy ilyen helyzetben keresni magadban a hibát, garantálom, hogy találni is fogsz. És ilenkor megindul az ördögi kör. Hogy kijavítsd a hibádat, mindent megteszel, eltúrsz és még alább mész saját magadnak, elvégre Te vagy a hibás. Meg kell, hogy NEM VAGY HIBÁS! Ha elkezded végre tisztelni magadat, reálisan értékelni akkor nem fogsz pitizni senkinek semmiért. Akkor az ilyen emberek nem is fognak megtalálni.

A függőségre való hajlamosságot sajnos hozzuk a családból, otthonról, hiszen bárki akinek volt otthon függő személy a családban. vagy beteg családtag akiről gondoskodni kellett, esetleg túl korán kellett felnőnie, ezeket a jegyeket magán viseli, és kodepedenssé (társfüggővé válik) Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok társ nélkül élni, sokkal inkább azt, hogy az önbecsülésem az önértékelésem, az érzéseim, az, hogy mit gondolok magamról, mit és mikor teszek/ vagy nem teszek a saját életemben, azt függővé teszem attól, hogy mások mit mondanak, gondolnak, éreznek, milyen problémájuk van, éppen most milyen ing van rajtuk.... Ugye nem hangzik jól? Ez a probléma rengeteg embert érint, még ha nem is ilyen szélsőségesen. Az önbecsülés növelésével, a minta felismerésével és tudatosításával már is sok mindent tettél a magad érdekében.

A megoldás, hogy dolgozz magadon, és ne bántsd magad az ilyen kapcsolatokkal, és az ilyen embereknek törénő megfeleléssel!

Gyere ki az önítéletek fogságából! 

Amikor önleétékelésben vagy, automatikusan függésbe helyezed magdat másoktól. Nemcsak mások ítéleteitől, szeretetétől és elfogadásától, hanem függni fogsz abban is, hogy mit teszel meg és mit nem. Amikor leértékeled magad, leértékeled azt a tudást és éberséget is, ami Te vagy. El kezdesz kételkedni magadban és abban, hogy tudod mi az igaz és jó számodra. Embereket keresel, akik meg tudják mondani neked mi a helyes és jó, akik igazolni tudnak téged, akik megmutatják a helyes irányt, hogy mit kellene gondolnod, mit kellene tenned és mit kellene vagy éppen nem kellene érezned. Amikor önleértékelésben vagy, mások útját fogod követni és mások akaratát. Nem mersz egyedül dönteni a saját életedről. Másokat másolsz és versenyzel. Ez az az állapot, amikor soha nem tudsz ítéletmentességben lenni, mert azt várod, hogy mások megmutassák neked, megmondják, hogy mi a helyesség aminek lenned kell, hogy jó és elfogadható legyél, és mi a helyes dolog amit tenned kell.

Ebben a helyzetben nincs valódi választásod, nincs megengedésed, egy rongybaba vagy, amelyet mások rángathatnak kényük-kedvük, az éppen aktuális ítélekezéseik és érdekeik szerint. Amikor önmagam vagyok, önmagamként működök, és nem úgy, ahogy a valóság eldöntötte, hogy helyes és jó. Minden, amit érzel, gondolsz, ha valóban a Tied, akkor számodra könnyű, levegős érzés. Senki nem tudja megmondani, hogy számodra mi a helyes és jó, csak megerősíteni lehet abban, hogy bízz magadban, bízz az érzéseidben és a tudásodban. Amikor abbahagyod az önítélkezést, akkor könnyebbé válik követni az érzékelésedet, az éberségedet, az intuíciódat. 

Néhány kérdés, hogy nagyobb tisztánlátást kaphass az életedről 

Néhány kérdés, amivel nagyobb tudatosságot és tisztánlátást kaphatsz az életedről. Amikor nem "érted" hogy mi miért történik, el kell, hogy keserítselek.... nem a sors akarata. Nem valami külső tényező, nem " így kellett lennie" Ezek a mondatok, nézőpontok mind azt sugallják, hogy nem Te vagy az életed irányítója. hogy legalábbis gondolatban átengedted az életed irányítást valamilyen külső erőnek. Minden ami történik veled, a Te teremtésed. Még akkor is, ha azt állítod, hogy "mi a manónak teremtettem volna ezt?" Ha hajlandó vagy ránézni, hogy mi az az energia, mi az a kérés, mi az a tudattalan nézőpont, amiből teremtettél, akkor könnyebbé válik megváltoztatni. Egyébként választhatod azt is, hogy nem változtatod meg.

Íme néhány kérdés, ami segíthet ebben:

Mi az az energia amiből ezt teremtettem?

Mi az kérés, ami így jelenik meg?Igazság, mit teremtek most?

Igazság, mi az a választás, amit hoztam korábban, ami ezt teremti?

Mi mást választhatok most?

Az élet, az Univerzum nem bántani akar, csak mi szívatjuk magunkat. Nekem általában akkor jönnek az ilyen helyzetek, amikor nem figyelek magamra, amikor nem veszem figyelembe azt, hogy én valóban mit szeretnék. Ilyenkor az Univerzum elrendezi helyettem. De mi kellene ahhoz, hogy ezek nélkül a pofonok nélkül is válsszuk magunkat?

Önmagadat választani nagyszerű lehetőség a több teremtésére 

ISzoktál Önmagadért választani? Szoktad Önmagadat választani? Mi az amit eldöntöttél magadról, hogy önmagadként nem vagy választható. Emiatt pedig Te sem választod Önmagadat egy kapcsolatban.? Milyen nézőpontjaid vannak arról hogy milyennek kell lenned, mit kell tenned ahhoz, hogy bárki ( férfiak/nők/ barátok/ kliensek/vevők/ gyerekeid) téged válasszanak? Ha szeretnéd hogy téged Önmagadért válasszanak, először is neked kell magadat választani, azokat a helyzeteket , embereket, lehetőségeket amelyek neked jók, táplálóak, többet adnak. Akkor tud majd mimdenki más is valójában Téged választani. Amikor Önmagadat választod, akkor tudsz igazán Teremteni. Nagybetűsen teremteni. Nemcsak pénzt, nemcsak magadnak, hanem mindenki másnak is ezen a Földön. Mindenki meghatározott okkal,céllal,feladattal érkezik. Ehhez a feladathoz minden képességet és tudást megkapunk. Amikor választod azt, hogy az leszel, aki vagy, kiteljesítheted ezt a feladatot. és ezzel mindenki mást is emelsz körülötted. Én úgy hívom, hogy ez az igazi alázat a sorsunk, a vállalásunk iránt. iylenkor vagyunk az Istentl kapott erőnkben, energiánkban és támogatva az utunkon.

Hol van a fókuszod? Teremtesz, vagy rombolsz? 

Nagyon sokat változott és változik az életem, mióta megváltoztattam a fókuszomat. Egy biztos, hogy semmiben nem érhetsz el változást, ha mindíg ugyanabba az irányba nézel, vagy ugyanonnan várod a változást, és közben ugyanazt teszed. Energetikailag és a cselekedeteidben is változtatnod kell ahhoz, hogy változzanak a dolgok körülötted. Ugyanazt csinálni/ vagy éppen nem csinálni nem fog mást teremteni. Amikor agyalsz, a kikövetkeztetésediből működsz, akkor valójában ugyanazt fogod csinálni, mert az agyad nem tudja megjósolni a többi, általa nem ismert lehetőséget csak a korábbi tapasztalataira ( a járt útra) fog támaszkodni. Mert azt már tudja, mivel jár. Ez van akkor is, amikor újra és újra ugyanazokban a nem működő körökben találod magad. Az agyad akkor is ugyanazt hozza eléd, ha tudja, hogy valami nem jó neked benne, mert az a biztos számára, és megelégszik azzal is, hogy leaglább tudja mi következik. Ha a múltat szeretnéd teremteni, használd nyugodtan az eszedet. Ha pedig valami mást, akkor az éberségedet. Ami nálam óriási nézőpont váltás volt, hogy a problémákra, a "mi a nem jó az életemben" témára történő fókusz helyett átállítottam magam a teremtésre. Hetek óta, amellett, hogy igenis ránézek arra, ha valami nem működik az életembe, azt teremtem, amit szeretnék. Legalább ha már tudom mi nem működik, akkor képes vagyok azt kérni, ami igen. Abban a pillanatban amikor megváltoztatod a főkuszpontodat, az egész életed megváltozik. Ez nem mindíg egyszerű folyamat, de apró lépésekkel, tudatos odafigyeléssel átalakítható.

Tudod e hogy mit kérsz?

Nemrég indult a Boldog párkapcsolat teremtő programom, ami már a bevezető előadáson rengeteg felismerést hozott ( NEKEM IS)) Tényleg ilyen amikor a hóhért akasztják..Szóval, tudd hogy mit szeretnél! A teremtésben mindíg fontos pont, és az is, hogy pontosan fogalmazz. Kérd amit szeretnél, halljuk sokszor.De mit is szeretnénk igazán?Mondhatni a legelső elakadás egy teremtésnél, hogy TUDOM- e mi a jó nekem és valójában mit kérek?Ha olyan közegben övünk fel, ahol nem elfogadottak, nem jók az igényeink, ahol egyáltalán az igénynek helyes sincs semmilyen szinten ( kapsz amit kapsz, elégedj meg vele alapon) ott már az első lépés is sérül.Természetesen itt nem arról van szó, hogy gyerekként mindent meg kell hogy kapjál és mindent meg kell, hogy engedjenek, és akkor lesz szuper az életedet. Egy bizonyos, egészséges működés határai között megkapni azt amire igényünk van- lenne a megfelelő.És hogy ki számára mi az egészséges, az már lehetne egy külön téma.Senki nem kap meg mindent amit szeretne. Alapvetően mindenki küzd vagy küzdött valamilyen hiánnyal. Senkinek nem vették 100%-ban figyelembe az igényeit. A kérdés nem ez, hanem hogy mindezen hiányok mellett elégnek érzem e amit kaptam, elégnek érzem e ahogyan figyelnek rám, elégnek érzem e ahogyan törődnek velem?Amikor nem érzem elégnek, akkor mindent IS szeretnék kérni és megkapni ami elmaradt gyermekként. Ugyanakkor amit gyerekként nem kaptunk meg, az abban a formában, abban a felállásban, vagy akár attól és más személytől sem kapható meg felnőttként.Amit az apám nem adott, azt a fajta gondokodást, nem kérhetem felnőttként már tőle, és nem kérhetem a páromtól sem, mert nem az ő feladata. Ráadásul felnőttként egy más szerepben, más pozícióban, egészségtelen már a kiszolgáltatott ( kiszolgált) szerepében lennem. Amikor kérsz, azt kéred e , ami a felnőtt léted, szereped szempontjából egészséges és akceptálható, vagy azt amire a szenvedő gyerek vágyik benned? A gyereknek már leginkább csak Te adhatod meg, AZT ami elmaradt, más nem.Ha ezekre ránézel, Te valójában mit kérsz? A benned lévő gyermek hiányait, vagy a felnőtt egészséges igényeit? Csodás vágytisztázó napot nektek!

Az egyik leggyakoribb elakadás egy vállalkozásban az elaprózódás

Több mint 12 éve vagyok vállalkozó, és ezalatt az idő alatt leginkább az okozta számomra a nehézséget, hogy megtanuljam, és elfogadjam, NEM ÉRTHETEK MINDENHEZ! Bármilyen furcsa, vállalkozóként ( és persze magánemberként is ) el kell hagyni azt a szemléletet, hogy mindent egyedül kell csinálni, és mindenhez érteni kell. A feladatok a kiszervezése, delegálása ugyanolyan fontos egy egyéni vállalkozónak is, mint egy nagy cégnél, vállalkozásnál, hiszen az a legjobb ha mindenki azt csinálja amihez a legjobban ért. A legtöbb elakadást abban szoktam látni, hogy a főnök, a vállalkozó a saját üzletének a legnagyobb korlátja, mivel mindent kontrollálni szeretne, mindenhez IS érteni szeretne, mindent IS Ő akar csinálni, ellenőrizni átlátni. Nem vagyunk tökéletesek, bár működhetünk multi-üzemmódban, de ha az agyunk és a figyelmünk százfelé szakad, nem tudunk kellő mélységben és alapossággal, megfelelő fókusszal jelen lenni az adott pillanatban. A delegálás "művészete" megtanulható, bár az elején bizony kényelmetlen lehet, rossz érzésekkel szembesülhetünk. Kis gyakorlással viszont az életünk részévé válhat, és az üzleti életben mindenképpen növekedést generál. Te kész vagy rá? Szeretnél ehhez segítséget?

Kognitív torzítások-avagy mennyi rombolásra képesek a gondolataink

Akár tetszik, akár nem, valószínűleg mindenki gondolkodása torzít néhanapján, amivel nincs is semmi gond, ha tudjuk, és időnként ránézünk és megkérdőjelezzük a gondolatainkat. De mik is azok a kognitív torzítások?

Ezek valójában olyan -az elménk által vétett-gondolkodási hibák, amelyek eltérítenek a helyzetek, szituációk helyes (valós) értelmezésétől, meglátásától. Ilyenek például az általánosítások, egyszerúsítések, ,tipizálások, vagy a behelyettesítés, kiegészítés. Az agy szeret megérteni. Nem elégszik meg félinformációkkal, neki egy szép, kerek egész történet szükséges a dolgok "megértéséhez" Leginkább akkor fordul elő ez a torzítás, amikor nincs elég információnk, vagy az agynak nincs elegendő tárolási kapacitása ara, hogy egy adott döntési pillanatban mindent elővegyen, rálásoon teljesen. Nem beszélve arról, hogy az agyunk csak azt tudja prognosztizálni, kigondolni, amiről már van tapasztalata, ismerete ( szóval legikább a múltra alapoz) azokat a lehetőségeget nem veszi számba, amelyekkel nem találkozott, amiről nem tárol információkat. Ráadásul annyiféle lehetőség lehet, amelyet az agy képtelen is számba venni, túl nagy és túl sok, hogy rálásson. Ilyenkor lépnek be ezek az "egyszerűsítési" manőverek.

Hogy melyek lehetnek ezek a helyzetek?

Amikor kevés a memória: -

Az eseményeknek, listáknak csak a (számunkra) legfontosabb elemeit tudjuk megjegyezni

-Bizonyos részletektől eltekintünk, nem jegyezzük meg. Hajlamosak vagyunk a körülményeknek, csak a megegyező részleteit megjegyezni, és a különbözőségeket nem vessszük észre.... Ilyenkor jön az például hogy: "Mindíg ez történik velem!!!"

-Az elménk átalakítja az emlékeket, miután az megtörténik, létezik az agyunknak egy fájdalomcsökkentő funkciója, a fájdalmas dolgokat például egy idő utá tompítja vagy egész egyszerűen "elfelejti"

Ha túl sok az információnk valamiről:

-Csak azt vesszük észre, amit már ismerünk, ami ismétlődik. Az eltéréseket figyelmen kívül hagyjuk.

-Azokra a dolgokra fókuszálunk, amelyek az elképzelésünknek megfelelnek, vagy beleillenek a nézőpontjainkba. Számomra itt érvényesül leginkább az a mondás, hogy a "nézőpontod teremti a valóságodat" hiszen amire helyezzük a fókuszt, az jelenik meg, azt tudjuk "befogadni" Ha másra fókuszálsz, más fog megjelenni, mert az agyad észre fogja venni!

Ha döntéshelyzetben vagyunk , és ráadásul gyorsan kell dönteni:

-Hajlamosak vagyunk ezekben a helyzetekben azokat a lehetőségeket választani, amiket már ismerünk, vagy már energiát fektettünk bele. Az agyunknak ezek sokkal vonzóbbnak tűnnek.

-Nem választunk "túl nagyot", azaz olyan döntést hozunk, aminek nem lesznek nagy, visszavonhatalan következményei ( nagy veszteségei) ha hibázunk. Az, hogy kinek mi , vagy mekkora a nagy veszteség természetesen függ a komfortzónájától, hogy mennyire hajlandó kockáztatni. Mivel az elme a biztonságra játszik, tudatos gyakorlással, nem fogunk tudni változtani ezen, mert az elménk automatikusan a számára "biztonságosabb, ismertebb" opciót fogja választani. Ehhez természetesn rengeteg igazolást és logikus érvelést is ki tud találni.

Legutoljára hagytam a kedvencemet: Ha túl kevés az információ:

-Amikor valamiről nincs elég információnk, akkor kipótoljuk. Ezeknek a kitalált kikövetkeztetett információknak az alapjai általában a múltbeli emlékeink, az általánosítások, és sajnos a sérüléseink is. Mindenki a saját gondolkodásmódja, nézőpontjai mentén tud információkat gyártani.

-Összekapcsolunk olyan történéseket, információkat, amelyeknek egyébként semmi közük egymáshoz. Ezeket hívom én összeseküvés elméleteknek. Ebben nagyon jók vagyunk. Ha nem tudjuk, hogy valami miért történt, akkor "keresünk" az emlékeinkben egy szituációt, egy történést, vagy gyártunk egyet amivel kaphatunk egy magyarázatot. Nem kell mindenre magyarázatot találni. Van, hogy az eseményeknek semmi közük egymáshoz, csak megtörténnek. Nem minden Isten haragja, a karma büntetése, vagy a szomszéd átka.

- Gondolatolvasók leszünk.... Amikor azt hisszük, tudjuk, hogy a másik mit gondol és miért csinálja ezt vagy azt. Az igazság az, hogy nem tudjuk megfejteni senki gondolatait, senki cselekedeteinek okát, és szerencsére nem is kell. Minden amit más tesz, mond, érez azért Ő a felelős és nem mi. Ha valami problémája, kérése, igénye, szükségelete van, azt el tudja mondani. Szerencsére nem is kell, hogy tudjunk olvasni mások gondolataiban ahhoz, hogy boldogan élhessünk.

- Leegyszerűsítjük a lehetőségeket, és inkább olyan dolgokra figyelünk bennük, amelyek megfoghatóak számunkra, objektívebbek, vagy amiket ismerünk.

-Azt gondoljuk, érezzük, hogy ami most van, épp ebben a pillanatban az mostmár a jövőben is mindíg így lesz és soha semmi nem fog változni. Rávetítjük a jelenlegi lelkiállapotunkat a jövőre, és beszilárdítjuk a helyzetet.

Ez csak néhány példa volt arra, hogy hogyan tud az elménk "megviccelni" bennünket. Ha éber leszel arra, amikor ezt csinálod, az első lépés, hogy tudatosítsd, MOST EZ CSINÁLOM! Amit most gondolok, az csak egy gondolat és NEM A VALÓSÁG.Ennél fogva egyre kevesebbszer fogsz belemenni, hiszen tudod, hogy a gondolataidat meg tudod változtatni.

Jó munkát nektek!

Te vagy az életed irányítója?

Te milyen minőségben vagy jelen az életedben? Vezetője vagy az életednek vagy áldozata? Te irányítasz, vagy mások irányítanak?Az emberek egy része nincs ahhoz hozzászokva, hogy szabadon dönthet. Gyermekkorunkban megszokhattuk, hogy mások döntöttek helyettünk, és ha semmilyen téren nem engedték, hogy döntsünk a saját életünket illetően, így valószínűleg nem is tudjuk, hogyan kell. Vezetővé lehet válni, lehet tanulni, de idő kell hozzá és tapasztalás.A felelősség általában stresszel jár, és ezért is nehéz felvállalni.Nyilvánvalóan, ha eddig nem volt a saját döntéseid meghozatalára tered, akkor gyakorolni kell, mégpedig kisebb horderejű döntések meghozatalával.Ha azt tanultad, hogy nem tudsz jó döntéseket hozni, akkor érdemes magadat, az önbizalmadat erősítened, ránézni a sikereidre,összegyűjteni, feltárni, hogy amikor sikeres voltál benne, mi segített, milyen képességeidre támaszkodtál, és ezekből erőforrást meríteni.A kis döntések meghozatala megerősít téged, megtanulhatod kezelni a felelősség súlyát, és értékelni azt hogy egyáltalán mi mekkora súllyal esik a latba.Ha azt tanultuk, hogy minden "hiba" súlyos, akkor abban is nehezen fogunk dönteni, hogy milyen papucsot vegyünk, vagy vegyünk -e egyáltalán papucsot.A fejlődési folyamat része, hogy megtanuljuk a dolgokat súlyozni, a maguk helyén kezelni, és különbséget tudunk tenni fontosságuk, sürgősségük, vagy éppen a lényegtelenségük között. Szeretnél az életed vezetőjévé válni?Akkor már ma keress olyan dolgot, amiben önálló döntést hozhatsz!Már az is egy döntés hogy mi lesz ma a vacsora, ha nem vársz másra, hogy megmondja!Menni fog! Lehet, hogy apró lépésekkel, de sikerül!

Önismeret-Motiváció-Cselekvés

A motiváció gyökere szerencsés esetben egy csodás belső igényre épül, amelyben bár ott van az elégedettség érzése, mégis bennünk van a vágy arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ez a fajta motivációs mozgatórugó alapvetően a bőségből indul, az elég vagyok érzéséből, függetlenül bármiféle külső nyomástól, vagy megfelelési kényszertől.

A motiváció legtöbbünknél azonban nem erre pozitív belső hajtóerőre,, hanem a  szükségre épül. Ezt tanultuk meg, és egészen addig, amíg nem kezdünk el tudatosabbak lenni az életünkre, a szükség is fogja irányítani az életünket, ez lesz a mozgatórugónk.Viszonylag kevesen tanuljuk meg gyermekként, hogy a szükségen túl is van valami, hogy lehet több ,és Önmagadért is tehetsz.

Ehhez hozzátartozik az egyediség, a másság elfogadása, annak a megtanulása és természetessé válása, hogy nekem lehet más igényem annál mint amit a környezetem elégnek, elfogadhatónak, helyesnek tart és tehetek is érte.

Egy másik nagy hajtóerő lehet az elfogadás a megfelelés iránti igényünk. Jónak lenni, elfogadhatónak lenni, megfelelni a másik ember (vagy akár az egész családunk) elvárásainak olyan hajtóerőt adhatnak az életünknek , amely csodás nagy teljesítményre és tettekre sarkallhat. Látszólag ez bámulatos, ám nem biztos, hogy ezek összhangban állnak a saját szükségleteinkkel. Így amíg az ember motiváltnak, szuperenergikusnak, tettrekésznek,termékenynek tűnik, belül óriási hiányokat élhet át, mert nem a saját szükségletei szerint él és nem ezekért tesz.

A szükségletek megélése, valamint az hogy mi az ami valójában szükséglet az életben maradáshoz, nem mindíg áll összhangban egymással.Sok olyan dolog van az életünkben amit szükségletként élünk meg, miközben ténylegesen semmi nem fog történni velünk, ha nem kapjuk meg.

Valójában valamilyen érzést, érzelmet társítunk hozzá, amelynek a hiányából tvezérel bennünket.

Az igazság az, hogy vajmi kevésre van igazán szükségünk ahhoz, hogy életben maradjunk. Ha ezt belátjuk, hogy a legtöbb általunk nélkülözhetetlennek vélt ( megélt) dolog nem az, másképpen állhatunk az élethez, sokkal kevesebb kényszerrel, feszültséggel tudunk teremteni.

Ehhez azonban fontos, hogy tudatosítsuk magunkban a vágyott dolgaink mögött rejlő érzelmi töltetet. Azt amit "igazából megkapni" vágyunk ezzel. Lehet ez az érzés az elismerés, az értékesség, a biztonság, az elfogadás, a jónak lenni érzés.

Minél inkább tudatosabb valaki, ismeri és elfogadja a valódi szükségleteit, és dolgozza ki a hiányokat magából, annál inkább alakul át a szükség vagy hiány motivációból az Önmagamért tenni, a valódi szükségleteim mentén állapotába. Ez már nem ugyanaz a minta, mert sokkal könnyebb, kevesebb rajta a teher, a feszültésg, a nyomás.

Az érzelmi stabilitás már nem kíván annyi külsőséget, megjelenik a mennyiség helyett a minőség az ember életében.Az önmegismerés, kiváló eszköze ennek, az érzelmeink és a szükségleteink összekapcsolása, az ezekkel való tudatos munka átalakítja a preferenciáinkat, az életminőségünket, és a cselekvéseink irányát is.

Az élet könnyedebbé, áramlóbbá és kevésbé stresszessé válik számunkra.

Az Önmunka tehát megéri, mert lehet, hogy nem látszik akkor mértékben kívül.... de annál erősebben érződik belül!Szép napot , csodás teremtést mindenkinek!


Önismeret és ami mögötte van...

Az önismereti út sok sok buktatót rejt magában, és ráadásul több tévhit is kapcsolódik hozzá. Gyakran kijelentjük, hogy "Én ismerem magam, ilyen vagyok, nem tehetek róla, és nem is tudom ezt megváltoztatni."

Az első tévhit ezzel kapcsolatban, hogy kijelentjük "ILYEN VAGYOK".
Az önismeret nem egy olyan valami ,amit megszerzünk egyszer és akkor megvan, nincs munka vele.
A személyiségünk jó esetben nem egy kontans állandó valami, folyton változik, ahogyan a tapasztalásaink, tanulásunk és megélésünk alakítja a személyiségünket és a viselkedésünket is.
Az is egy tévhit, hogy nem tudunk változtatni rajta. Valószínűleg a személyiségünk alapvonásait nem tudjuk megváltioztatni, de a hozzá kapcsolódó viszonyulásainkat, viselkedésünket tudatosan igenis tudjuk formálni.
Lehetek én aggódó, szorongó típus, de ettől még nem kell egész életemben szenvednem tőle, ha megtanulom, hogy hogyan kezeljem, már kevéssé lesz negatív hatással rám.

Az önismeret többféle tényezőt foglal magában:

- Ismereteket, információkat a személyiség össszetevőiről, határairól és lehetőségeiről.
- Betekintést a viselkedés mozgatórugóiba, hátterébe.
- Helyes rálátást az emberi kapcsoaltokban játszott szerepére,hatására.

Az önismeret Önmagunk megismerésére irányuló folyamat, törekvés, ami előfordul, hogy összeütközésbe kerül a saját magunkról kialakított Énképünkkel.

Az Énkép gyermekkorunktól kezdve alakul bennünk, elsődleges forrása ilyenkor a környezet és azok visszajelzései.
Az önismerettel ellentétben az Énkép viszonylag állandónak tekinthető, egy idő után nehezebben formálható. Ez teszi az egyént védetté. Meváltoztatásához szükséges egy nagyfokú befogadás, türelem,és rugalmasság, hogy a beérkező információkat saját magáról fel tudja dolgozni, és alkalmazkodni hozzájuk.
Amennyiben a beérkező információk és a kialakult énkép között nagy a különbség, esetleg ellentétesek egymással, előfordulhat, hogy ezeket kirekesztjük, ellenállást vált ki, vagy egyszerűen nem veszünk róla tudomást.

Az Önismeret szerzés többféle módon lehetséges, csak néháhy a példa kedvéért:

Az önismeret forrása lehet a környezetünk, a minket körülvevő emberek és az Ő visszajelzéseik. Fontos azonban tisztázni, hogy kik ezek az emberek. Kik azok, akiknek a szavára adunk, kik azok akik a véleményüket, támogató, pártatlan, ítéletmentes módon fejezik ki felénk.

A beérkező információkat megszürhetjük. Nem kell mindent válogatás nélkül a magunkévá tennünk. Hallgassunk a belső hangunkra és jelzéseinkre abban, hogy mi az ami tényleg előremutató információ, jelzés számunkra..

Sokat segít, ha felidézzük korábbi sikereinket, kudarcainkat, a viselkedésünket és a reakcióinkat egy-egy helyzetben, és elemezzük, vizsgáljuk.
A sikereink elismerése ráadásul felülírhatja az önmagunkról alkotott negatív énképünket is.

Engedjük magunkat hibázni! Ha ezt megengedjük, sokkal aktívabb, kezdeményezőbb életet élhetünk, és ezáltal sokkal nagyobb rálátásunk lehet a képességeinkre, adottságainkra, mert teret adunk annak, hogy kibontakozhassanak!

Igénybe vehetjük szakemberek segítségét is, ehhez, akik elvezetnek a belső tudásunkhoz, ami sokszor nagyobb, mint gondolnánk!

Végül, az Önismeret eljuttathat bennünket oda, amit úgy hívnak, önmagunk szeretete és elfogadása.
Senki sem tökéletes, és nem is kell annak lenni ahhoz, hogy szerethetőek legyünk Önmagunk és mások számára!

Csodás belső utazást kívánok mindenkinek!

Énidő!?-De hogyan?

A női egység megélésében, a harmónia és egyensúl megtartásában nagyon fontos lépés, megtisztelni magunkat énidővel.

Az énidő, a pihenés egy olyan "tevékenység" amely nem közvetlenül termel hasznot az egyénnek vagy a családjának, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a hiánya okoz veszteséget minden érintett félnek. Tudom, hogy ez nem könnyű, mégis van néhány jó szokás aminek a bevezetésével ez megoldható. Legtöbbször ezekhez a szokásokhoz igen komoly fix nézőpontok , korlátozások kapcsolódnak, vagy esetleg a szokásoknak, példáknak a hiánya az, ami miatt nem rendszeresítettük az életünkben. .

Az én idő nem arra van, hogy akkor tanulj a munkádhoz., vagy, hogy közben a feladatokon gondolkodj! Ez egy olyan szabadidő,s forma ami mindenféle kötelezettség és feladat nélküli. Arra szolgál, hogy legyen időd pihenni és feltölteni az energia készletedet, valamint arra, hogy a felgyülemlett stresszt le tudd vezetni. Rossz hírem van, az alvás sem számít énidőnek.

Az énidőre létezik objektív javaslat, ami a következő:

  • Napi 1 óra
  • Heti 1 nap
  • 12-16 hetenként egy teljes hét.

Mi az, ami segítheti az énidő szokásának kialakítását?

Először is nyilván nem fogod tudni a napi 1 órát rögtön bevezetni. Kezdd annyival ami kényelmes és fokozatosan növeld az időt. Az énidőnek 3 típusa van:

  • pihenőidő
  • feltöltődési idő
  • kapcsolati idő

A pihenőidő alatt félreteszel minden tevékenységet és megengeded magadnak, hogy csak legyél.

A feltöltődési időben olyan tevékenységeket űzöl, amelyek segítenek feltölteni az energia készletedet. Ami felderíti a testet és a szellemet. ( pl. olvasás, filmnézés, kirándulás, horgászat...)

A kapcsolati idő alatt félreteszed a saját céljaidat azért, hogy örömmel tölts el egy kis időt egy másik emberrel. A kapcsolati idő célja, hogy megadd a tiszteletet a partnerednek, családodnak, gyerekednek stb...és egy időre megfeledkezz az egyéni célkitűzésedről.

Hogyan lehet ezeket kialakítani?

Nagyon fontos dolog ebben az időkezelés, aminek több módja is van:

Proirizálás:

Tanuld meg megkülönböztetni a fontos, és lényeges dolgokat a lényegtelenektől. Azzal foglalkozz elsősorban ami fontos. Készíthetsz a napi/ heti/havi teendőidről listát, és besorolhatod őket ezekbe a kategóriákba. Ennek megfelelően szelektálhatsz vagy hátrébb sorolhatsz dolgokat.

Delegálás:

Amikor hajlandó vagy másra bízni bizonyos dolgokat, feladatokat, tevékenységeket. Bizony itt el kell engedni a kontroltt. Ez lehet az is, hogy fizetsz valakinek azért, hogy megcsinálja helyetted. Ne sajnáld, nagyon sok szempontból megéri.Időráhagyás: Akik egyszerre túl sok dolgot zsúfolnak be, vagy kevés időt hagynak a feladataik elvégzésére, gyakran esnek ebbe a hibába. Hasznos lehet, ha a napi tevékenységeidre egy kicsivel több időt hagysz mint gondolnád. Fontos, hogy hajlandó legyél kevesebb dologgal foglalkozni, bár mi humanoidok a sok dolgot sokszor élvezzük. Plusz mennyire tartjuk magunkat értékesnek és értékesebbnek ha tudjuk bizonyítani hogy mennyire sok dolgot meg tudunk csinálni EGYEDÜL!

A perfekcionizmus elengedése:

Amikor túl magasra helyezed a mércét, az elvárásaidat, ás persze mások elvárásainak is maradéktalanul meg akarsz felelni az gyakran ide vezet. Általában ez vezet túlhajszoltsághoz. Ilyenkor segít, ha elengeded ezt a törekvést, ha elkezdesz hajlandónak lenni hibázni, vagy egész egyszerűen... megtettem minden tőlem telhetőt szemszögből ránézni a dolgokra. Jó, ha megtanulsz nevetni is a dolgokon, a hibákon, ahelyett hogy kétségbe esnél.

A halogatás leküzdése:

A halogatás mindig a saját érdekeid ellen dolgozik, amikor túl kevés időt hagysz magadnak, magadra. Sokszor halogatunk a perfekcionizmus miatt is. Engedj le az elvárásaidból, egyszerűen kezdj bele, és utána könnyebb folytatni.

Tanulj meg nemet mondani:

A végére maradt talán a legnehezebb. Amikor mindig mások kedvére szeretnél tenni, gyakran előfordul hogy mindenkinek minden marhaságára igent mondaszt. Egy idő után azonban a követeléseik kezelhetetlenné válnak számodra. Ha nehezen mondasz nemet általában szorosan összefügg az énképeddel. Ahhoz, hogy nemet merj mondani hajlandónak kell lenned növelni az önbizalmadat. Sok esetben súlyos betegségek kellenek ahhoz, hogy valaki nemet merjen mondani.

A feladat "egyszerű"... a felsorolt példák és lehetőségek figyelembe vételével készíts egy tervet önmagad számára, hogy hogyan tudnád átszervezni az életedet, és követeld meg hogy megteszed!

Kellemes feltöltődést!

Asszertivitás a mindennapokban

Napjainkban frekventált téma lett az asszertivitás, az asszertív kommunikáció. az viszont, hogy valójában ez mit is jelent ez, nem teljesen egyértelmű.

Az asszertvitás egy őszinte, tiszta, a saját szükségleteinket nyiltan, egyenesen kifejező kommunikáció, önkifejezési-viselkedési - forma.

A kommunikációs része, technikája tanulható, odafigyeléssel elsajátítható, de a viselkedési forma megélése már csak önmunkával érhető el.

A másokkal való viszonyukban, az érdekérvényesítő képességünk mögött a saját énképünk és önértékelésünk önbizalmunk megnyilvánulásai húzódnak meg. Az asszertivitás nemcsak egy kommunikációs forma, megnyilvánulás, hanem saját magunk igényeinek, szükségleteinek, érzéseinek ismerete, tudatos felvállalása, és érvényesítése, másokkal együttműködő módon.. Ez valójában egyfajta öntudatos viselkedés mások elnyomása nélkül, ami ugyan a kommunikációs formában nyilvánulhat meg első ránézésre, de a kezdő lépése mindíg Önmagunk megbecsülése, és az önbizalmunk tudatos építése.

A kommunikációs minták különbözóel lehetnek, mivel mindegyik más értékerend mentén működik, de alapvetően az önkifejezés minőségét és irányát az önmagunk és a másik érdekeinek figyelembevétele adja.

Mitől más az asszertív viselkedésú ember?

Az asszertív viselkedésű emberek egyaránt figyelembe veszik önmaguk és mások érdekeit, érzéseit és szükségleteit is, és olyan megoldásokra törekszenek amelyek mindenki számára egyaránt elfogadhatóak.

Ez a viselkedés mód egyfajta problémamegoldó konfliktus kezelést is előre vetít. Az Önmagunk érdekeinek szelíd érvényesítése (asszertív viselkedés) azt igényli tőlünk, hogy ismerjük és foglalkozzunk a saját érzéseinkkel, az érzések mögött meghúzódó szükségletekkel és becsüljük és tiszteljük magunkat annyira, hogy ezekről nem mondunk le. Mindenkinek joga van az érzéseihez, az érzések jelenléte nem vitatható, nem vonható kétségbe. A kulcs azonban az, hogy fel tudjuk e mérni a saját érzéseink mögött rejlő szükségleteket, és tudatosan figyeljünk rájuk. A szükségletek felismerése lehetőségek kínál arra, hogy a valódi problémáról beszélhessünk és valódi megoldások születhessenek. Ameddig csak az érzések mentén kommunikálunk nagyon hamar szem elől veszíthetjük a valódi problémát és egyre távolabb kerülünk a lehetséges megoldástól.

A mások érdekeinek figyelembe vétele empátiát és érzelmi intelligenciát kíván elsősorban. Továbbá egy olyan félelem-mentes hozzállást, amikor kilépünk abból a nézőpontból, hogy ha ő nyer akkor én veszítek. Az a tudatosság, hogy megkaphatom anélkül amit szeretnék, hogy félelemből el kellene nyomnom ehhez a másikat. Az asszertivitás témája nagyon szerteágazó, ugyanakkor rengeteg fejlődési lehetőséget rejt magában.

Milyen előnye van az asszertivitás fejlesztésének?

Az asszertivitásunk fejlesztésével nemcsak a kommunikációnk fog fejlődni, hanem az önismeretünk is, a másokkal való kapcsolatunk és az elégedettség érzésünk.

A kapcsolati egyensúly és az asszertivitás összefüggése

Gondoltátok volna, hogy az asszertivitásnak nagyon sok köze van egy kapcsolatban az adás -befogadás egyensúlyához?

Nehéz elhinni, mert általában a kommunikációt nem hozzuk ezzel összefüggésbe, de ahhoz, hogy legyen egy egészséges egyensúly bármilyen kapcsolatban, elengedhetetlen az, hogy a felek asszertíven viselkedjenek egymással.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Az asszertiv magatartás magában hordozza azt, hogy mindkét fél egyformán értékesnek, fontosnak és elfogadhatónak tartja mind a saját , mind a másik igényeit.
Nos, ez még nem minden. Gondolhatjuk hogy ez automatikus és majd a másik kiolvassa a gondolatainkból, vagy hát ugye tudja, (mert minden normális ember tudja mit szeretne a másik és mi a jó neki)
Valójában a ki nem mondott igények és elvárások nem léteznek. Nincs olyan , hogy a másikak tudnia kéne hogy nekem mire van szükségem, vagy én mennyit bírok el....
Mindenki addig fog nyújtózni, kérni, igényelni tőled, ameddig azt Te hagyod. Te adsz hallgatólagos engedélyt mindarra amit a másik fél megtesz, vagy éppen nem tesz meg veled, a ki nem mondott igényeiddel, véleményeddel és a viselkedéseddel.
A másik fél csak akkor tudja hogy mit tegyen vagy éppen mit ne tegyen veled/érted, ha Te ezt világosan, érthetően egyértelműen kommunikálod.
Teljesen jogos, hogy vannak olyan igények és elvárások, aminek magától értetődően kell teljesülniük egy kapcsolatban. Mint például, hogy nincs bántalmazás, de minden mást érdemes letisztázni egy kapcsolat elején.
Mint példűul, hogy hogyan osztjátok meg a házimunkát, vagy a költségeket. Ki mit ért megcsaláson, kinek milyen igénye van az egyedüllétre, a szórakozásra. stb....
Ha ezek nincsnenek letisztázva, sok félreértés, találgatás és probléma forrása lehet a későbbiekben.
Sokszor ezek nem is problémák, hanem igénybeli különbségek, amelyek nem jók, nem rosszak, problémát az okoz, ha nincsenek tisztázva.
Az elvárásokat tisztázva lehetővé válik, hogy beálljon a kapcsolati egyensúly, és ne kelljen úgymond arra várnod, hogy valami csoda történik és a másik ráébred arra, hogy mit szeretnél.
Korábban volt, hogy évekig vártam arra, hogy a másik meglép valamit, vagy megváltozik, vagy változtat az életmódján. Ahelyett, hogy tisztáztam volna az elvárásaimat, és azt, hogy erre hajlandó e és ha igen mikor.
Sok évet és erőfeszítést, beletett energiát megspórolhattam volna, ha így teszek.
Ma már másképpen csinálom, és bár nem könnyű, vagy legalábbis nem kényelmes ezekről beszélni, hiszen van néhány "kényes" téma, de hosszú távon megéri.
Nem beszélve arról, hogy van néhány téma, amit a neveltetésünk, vagy akár a közvélemény tabuként kezel. Sokszor szégyelljük ezekkel kapcsolatban a véleményünket, az igényeinket, pláne, ha sokszor ítéltek meg miatta.
Ne feledd, csak az ítél meg érte, aki nem veszi figyelembe az igényeidet. Annak pedig semmi keresnivalója az életedben!

A sikeres teremtés 4 összetevője

Vajon mi a titka a könnyed és hatékony manifesztációnak?

Nos nagyon sok összetevője van annak, hogy valaki sikeresen és gyorsan manifesztál-e, de hoztam négy alaplépést neked, ami kihagyhatatlan.

  1. Tudd, hogy mit szeretnél, légy pontos, mert amit kérsz az fog megvalósulni.
  2. Kérj! Semmi sem fog a szádba repülni csak úgy magától, ha szeretnél valamit, akkor kérned kell. Ha a kérés nehéz neked, akkor keresd meg a gyökerét ennek a problémának!
  3. Vizualizálj, kezeld úgy a vágyaidat, mintha már megtörténtek volna. Éld bele magad, lásd magad a megvalósult helyzetekben. Érezd át! Az agyad nem tudja a különbséget a valóság és a képzelet között. Ezért teremtenek sikeresebben, akik mernek többet álmodozni.
  4. Ügyelj a gondolataidra, a szavaidra és a cselekedeteidre! Ezek mindegyike legyen összhangban nemcsak a vágyaiddal, hanem azzal a hittel és bizalommal is, hogy a vágyad megvalósul. Ha manifesztálsz, és közben az kavarog a fejedben, hogy ez nekem úgysem sikerülhet, akkor elpusztítod a teremtésedet.

További bejegyzések

Bizonyára már feltűnt neked is a Bőséggel kapcsolatban, akár az életed többi területén is, hogy sokszor ugyanazokkal a problémákkal szembesülsz, vagy hasonló helyzetet teremtesz mint az őseid, az édesanyád, az édesapád, a nagyszüleid....

Az adok-kapok főkönyv és mérleg szerinti világban élsz?Gyakran, amikor az emberek korlátozva vannak a dolgok birtoklásában, olyan nézőpontot alakítanak ki, ami azt mondja: Ez az enyém, és tudom, hogy mennyi van belőle, és jobban jársz, ha nem próbálsz meg elvenni a diómból, a fenébe is. Ezek az emberek , az adok-kapok főkönyv és mérleg szerinti...

Amíg valaki másnak, vagy másoknak az igényeit próbálod kielégíteni, megoldani a problémájukat, boldoggá tenni őket, addig olyan lesz az életed, mintha a feneketlen kútba öntögetnéd a vízet.
Amíg valaki nem rendelkezik belső erőforrással, feleleősségvállalással, elkötelezettséggel a saját életében, addig csak töltögeted bele az energiát, a pénzt, az...

Valahányszor, amikor elhatározzuk magunkat, hogy elmegyünk egy tanfolyamra, workshopra, oldásra, konzultációra, azonnal bekerülünk annak a szellemi terébe, a tudásanyagába, és az energiájába.Abban a pillanatban el kezdődik a "munka" energetikailag rajtunk , és jönnek a feladatok, helyzetek, érzések, gondolatok és az önszabotázs is általában. Ez...