Sok olyan helyzettel találkozom a munkám során, amikor nincs valódi problématudatosság az emberekben. Ez nem feltétlenül azért van, mert valaki felelőtlen, hanem sokkal gyakoribb, hogy egy negatív romboló korlátozó működési minta alapvetően számára teljesen normális.
Pontosítva kicsit ezt a kérdést, mikor jobb elengedni és mikor kitartani egy helyzetben?
Talán az egyik legegyszerűbben feltárható az, amit láttunk és hallottunk a családunkban, az hatással van ránk és a későbbi viselkedésünkre.
Biztosan sokat hallottál már a generációs programokról, de lehet, hogy nem vagy teljesen tisztában a jelentőségével.
Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan bevett sémái, mintái, visszatérő problémái, automatikus reakciója amelyek problémát okoznak még a saját magunk számára is.
Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért vannak problémáid, elakadásaid a
kommunikáció területén? Nos, nem biztos, hogy azért, mert nem bánsz jól a szavakkal, mert a
kommunikáció valójában sokkal több, mint a mondatok érthető, és választékos megformálása.
Az önbizalomnak számos értelmezése és definíciója létezik. Mindenkinek
mást jelent. Legegyszerűbben fogalmazva: saját képességeinkbe, tehetségünkbe vetett
bizalom. Arról szól, hogy mennyire vagyunk biztosak saját ítéletünkben, döntéseinkben. Kapcsolatban van az önszeretettel, önértékeléssel, önbecsüléssel, önhatékonysággal. Megléte és mértéke szoros...
A kapcsolatot érthetitek egy párkapcsolatra, barátságra, családra, barátokra, munkahelyre, vagy éppen a klientúrádra is. Valójában nincs sok különbség a működésmódunkban ezekkel, mert mindegyiket jellemzően azokból az alapvető nézőpontokból működtetjük, amelyeket tudattalanul tárolunk önmagunkról és másokról.
