Hogyan segít a problématudatosság a megoldásban?

Sok olyan helyzettel találkozom a munkám során, amikor nincs valódi problématudatosság az emberekben. Ez nem feltétlenül azért van, mert valaki felelőtlen, hanem sokkal gyakoribb, hogy egy negatív romboló korlátozó működési minta alapvetően számára teljesen normális.

A neveltetésünk, hogy milyen családban, hogyan nőttünk fel alapvetően meghatározza, hogy mit találunk normálisnak, természetesnek és mit nem. Az válik alapvetővé, amiben éltünk, és mivel nem láttunk, nem tapasztaltunk mást, alapfelvetésünk, hogy ez a normális, mindenki így él, ez így teljesen rendben van.

Ezek a gyermekkorunkban kialakult nézőpontok valósággal beégnek az agyunkba és előfordul, hogy felnőttként sem kérdőjelezzük meg ezek valóságtartalmát. Amikor van egy romboló, akár bántalmazó helyzet az életünkben, a megszokás és ezek miatt a nézőpontok miatt nem is gondoljuk azt, hogy valami probléma lenne.

Mi a problématudat?

A problématudat első lépése, hogy az illető ráismerjen arra, hogy itt van valami ami nem jó, amin változtatnia kell. Sokszor már azt is nehéz felismerni, hogy egy általunk megszokott helyzet nem egészséges, nem normális.

A problématudat másik eleme az, hogy felismerjük van felelősségünk az adott helyzet kialakulásában és fenntartásában és a mi kezünkben vannak a megváltoztatásának a lehetősége.

Ha valaki folyton másokat hibáztat a problémái miatt, annak nincs  valódi problématudata, mert nincs belátása arra, hogy ő is aktívan hozzájárul valamivel ahhoz, hogy ez az egészségtelen helyzet fennálljon.

A problématudat nem egyenlő az önhibáztatással

Vannak, akik minden probléma mögött a saját felelősségüket látják, minden helyzetben azt gondolják, hogy miattuk, az ő hibázásuk, viselkedésük, akár létezésük miatt alakult ki. Valójában ez egy gondolkodási csapda, az úgynevezett "én csapda" , amibe nagyon könnyű beleesni , ha valaki túlzóan kritikus, bántalmazó, túlkövetelő környezetben nőtt fel.

Az önkritika és sokkal inkább az önreflexió nagyon szép dolog, de a túlzott felelősségvállalás, főleg olyan hibákért, tettekért ami nem a miénk szintén nem a megfelelő problématudatosság, hiszen egyenlő arányban kell tudatosnak lennünk a kapcsolatainkban a mi felelősségünkre és a másik ember felelősségére, hibáira is.

Ellenkező esetben nincs megfelelő tisztánlátásunk, és esetlegesen nem tudjuk beismerni, hogy a másik fél alkalmatlan a problémák közös megbeszélésére, kezelésére, ami miatt azok kezelése egy állandó szélmalomharccá alakul.

A probléma tudatosítása után a cselekvés következik

A problémák tudatosítása után érdemes elmerülni kicsit az önmegismerés folyamatában. Az egészséges önismeret hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük  magunkat, a jellemző hiedelmeinket és a hozzájuk kapcsolódó érzéseket, amelyek irányítanak tudattalanul. Ezen kívül rálátást adhat azokra a cselekvéseinkre, melyekkel aktívan hozzájárulunk egy -egy nem kívánatos helyzet kialakulásához, és fenntartásához.

Képzeljétek el azt az anyukát, aki a családjában mintegy cseléd szolgálja ki a férjét, a gyerekeket, míg azok jellemző módon semmit nem segítenek, még el is várják, hogy minden téren ki legyenek szolgálva. Ez a helyzet nem magától alakul ki, hanem a családtagok szépen lassan fokozatosan hozzászoknak ehhez a felálláshoz, ez lesz számukra a "normális". Ehhez az anyuka aktívan hozzájárul. Az ő hiedelmei akár az anyaságról, az önfeláldozásról olyan érzéseket keltenek benne, amelyekre reagálva automatikusan beleáll ebbe a szolga szerepbe. Később ebből nehéz kijönni, mert a megszokott jót nagyon nehezen engedjük el, ezért kell ezt a teljes folyamatot a gondolattól kezdve a cselekvésig azonosítani.

Mit gondolok erről- Mit érzek- Mit és hogyan cselekszem ennek hatására?

Konkrét lépések-szokások átalakítása

Mindezek után lehet csak foglalkozni azzal, hogy hogyan változtassuk meg ezeket. A problématudatosságban óriási szerepe van annak, hogy ismerjük ezt a fent leírt folyamatot az alaphiedelemtől kezdve a hatására aktiválódó viselkedésig, mert csak ezek ismeretében lehet kialakítani a megfelelő cselekvési módokat, amelyekkel átalakítjuk az eddigi szokásainkat.

A hiedelmeink  megváltoztatása nélkül, anélkül, hogy ránéznénk, miért gondolkodunk így, mitől félünk, milyen drámák, traumák alakították ezeket, azonban nem tudunk hatékonyan változtatni, mivel ezek a tudattalan gondolatok 90 %-ban irányítanak bennünket.

A problématudatosság komplexitása fontos, mert nemcsak annak kell tudatában lennünk, hogy mi a probléma, hanem annak is, hogy miből fakad.

Ha megismerjük ezeket az alapvető sémákat, az nagy könnyebbség, mert ilyenkor tudatosan is képesek leszünk átlátni ezeknek az igazságtartalmát. Ami nagy segítség, hiszen nem leszünk kiszolgáltatva az ösztönös, tudattalan sémáknak, mintáknak.

Rálátás nélkül nincs változás, és ráadásul ilyenkor az a veszély is fennáll, hogy nem is a megfelelő változtatásokat tesszük meg, nem a valódi okhoz keressük a megoldást, hanem ahhoz, amit mi gondolunk róla.

A problémák feltárásában, tudatosításában nagyon sokat segíthet számodra a ThétaHealing módszer,  az Access Consciousness és a Hellinger-féle családállítás eszközei is.

#thetahealing, #minták, #sémák,#accessconsciousness, #családállítás, #hellinger,#generációsminták