Gyere ki az önítéletek fogságából!

Az önítélkezés az egyik legnagyobb bántalmazás

Amikor önleétékelésben vagy, automatikusan függésbe helyezed magdat másoktól. Nemcsak mások ítéleteitől, szeretetétől és elfogadásától, hanem függni fogsz abban is, hogy mit teszel meg és mit nem. Amikor leértékeled magad, leértékeled azt a tudást és éberséget is, ami Te vagy. El kezdesz kételkedni magadban és abban, hogy tudod mi az igaz és jó számodra. Embereket keresel, akik meg tudják mondani neked mi a helyes és jó, akik igazolni tudnak téged, akik megmutatják a helyes irányt, hogy mit kellene gondolnod, mit kellene tenned és mit kellene vagy éppen nem kellene érezned. Amikor önleértékelésben vagy, mások útját fogod követni és mások akaratát. Nem mersz egyedül dönteni a saját életedről. Másokat másolsz és versenyzel. Ez az az állapot, amikor soha nem tudsz ítéletmentességben lenni, mert azt várod, hogy mások megmutassák neked, megmondják, hogy mi a helyesség aminek lenned kell, hogy jó és elfogadható legyél, és mi a helyes dolog amit tenned kell.

Ebben a helyzetben nincs valódi választásod, nincs megengedésed, egy rongybaba vagy, amelyet mások rángathatnak kényük-kedvük, az éppen aktuális ítélekezéseik és érdekeik szerint. Amikor önmagam vagyok, önmagamként működök, és nem úgy, ahogy a valóság eldöntötte, hogy helyes és jó. Minden, amit érzel, gondolsz, ha valóban a Tied, akkor számodra könnyű, levegős érzés. Senki nem tudja megmondani, hogy számodra mi a helyes és jó, csak megerősíteni lehet abban, hogy bízz magadban, bízz az érzéseidben és a tudásodban. Amikor abbahagyod az önítélkezést, akkor könnyebbé válik követni az érzékelésedet, az éberségedet, az intuíciódat.