A megmentő szerep, mint az önbizalom egyik forrása.

Mi a "jó" a megmentő szerepben?

Ha sokat találjátok magatokat olyan kapcsolatokban, ahol a másik fél elesett, nehéz sorsú, netán függőségben szenved, akkor lehetséges, hogy az örökös megmentő szerepében vagytok. Természetesen ez nem jó nem rossz, de hosszú időn keresztül ezt működtetni kifejezetten fárasztó és önromboló hatású.

A megmentő szerep sokszor hárul azokra az emberekre, akik gyermeként be kellett hogy töltsék egy szülő szerepét a családban, mert az nem volt jelen, vagy valamilyen okból nem tudta elvégezni a feladatait. ( Lehetett ez betegség, függőség, bármilyen testi korlátozottság)

Az érdekes az egészben, hogy míg ez a helyzet valójában nagyon problémás, ugyanakkor rengeteg olyan tudladonsággal és képességgel is felvértezi a gyermeket, amely pozitív hatású a felnőttkori életében.

A felnőtt szerepbe kényszerült gyermek ilyenkor sok hálát kaphat dícséretet, megbecsülést, és azt a fajta biztonság érzetet is, hogy KELLEK, helyem van a családban, így biztonságban lehetek. Biztonságban vagyok, mert biztonságot nyúkjok mások számára. Miközben a saját szükségletei, igényei nem elégülnek ki, ezt az állapotot ezt a "hiány teret" abszulút a biztonság, a szeretet, a családk épzetével azonosítja, és a későbbekben is ez lesz számára biztonságos, irányadó, ezt fogja keresni felnőttként.

Ráadásul az a tény, hogy a fizikai, érzelmi, lelki, vagy szellemi érettségénél, képességénél és teherbírásánál nagyobb feladatokat, terheket is képes ellátni, helyt állni benne, óriási önbizalommal, büszkeséggel és adrenalin lökettel is látja el.

Ez az oka, amiért újra s újra beleteszi magát fenőttként is az erejét meghaladó helyzetekbe, mert az önbizalmának és maga a biztonság érzetének is ez az elsődleges forrása. Egészséges családoknál a gyermek belső önbizalma abból táplálkozik, hogy önmagamért is megkapom azt a szeretetet érzelmi és fizikai gondoskodást, amire igényem van. Ez a belső önértékesség tudat szinte teljes mértékben hiányzik a megmentőkből, hiszen nem volt lehetőségük ebben a formában megkapni sohasem. Figyelme, és forrása folyamatosan a többiek elégedettségén van, hiszen, ha a másik rendben van, elégedett, nem szenved hiányt és szükséget semmiben akkor JÓ VAGYOK. BIZTONSÁGBAN VAGYOK.

Amikor észreveszed, hogy másokat meg akarsz menteni, állj meg egy pillanatra!Kérdezd meg magadtól, vajon milyen hiányt pótol ez benned?Kinek a hiányát pórtolom most?Valójában az egész élet egy hiány pótlásról szól ilyenkor. A megmentők mindíg keresik és teremtik a hiányt, hiszen a hiányból jön létre a biztonság, a jó érzések, az önbizalom. Valakinek a hiányából, hiányosságából. fakad az egész helyzet. A hiány, mint állapot átlengi az egész életüket, természetessé válik, és egy örökös hajtómotor lesz belőle. Ahol megérzik a "hiányt" ott felszínre törnek a gyermekkori érzések, a biztonság keresés és a biztonság teremtés igénye.

Az elismerés lehetősége megnyílik, hogy újból és újból megkapjuk annak az értékesség tudatnak az érzését, amivel gyermekként be kellett érnünk, és lehet, hogy valójában az egyetlen "bevételi forrásunk" volt.